Halottak napja 2025

A magyar és talán a világirodalom egyik legszebb anyabúcsúztató versével emlékezünk minden halottunkra.

Csukás István: ISTENKE, VEDD TÉRDEDRE ÉDESANYÁMAT

Istenke, vedd térdedre édesanyámat,
ringasd szelíden, mert nagyon elfáradt,
ki adtál életet, adj neki most álmot,
és mivel ígértél, szavadat kell állnod,
mert ő mindig hitt és sose kételkedett,
szájára suttogva vette a nevedet.
Én nem tudom felfogni, hogy többé nincsen,
s szemem gyöngye hogy a semmibe tekintsen,
hová a fény is csak úgy jár, hogy megtörve:
helyettem nézzél be a mély sírgödörbe,
próbálkozz, lehelj oxigént, tüdőd a lomb!
Nem is válaszolsz, kukac-szikével boncolod,
amit összeraktál egyszer végtelen türelemmel,
csak csont, csak por, ami volt valamikor ember,
mivel nem csak Minden vagy: vagy a Hiány,
magadat operálod e föld alatti ambulancián.
Mi mit nyel el a végén, fásultan szitálod
a semmiből a semmibe a létező világot,
anyát és gyereket, az élőt s a holtat,
s mert Te teremtetted, nem is káromolhat,
csak sírhat vagy könyöröghet, hogy adj neki békét,
nem tudjuk, hogyan kezdődött, de tudjuk a végét;
én sem káromollak, hallgasd meg imámat:
Istenke, vedd térdedre édesanyámat!

Milyen jó, hogy a költő megfogalmazza azt, amit mi kimondani nem tudunk és csak szótlanul, könnyek között reméljük, hogy Istenke térdére veszi a mi halottjainkat is.

Hiszen nekünk nincs megfelelő szavunk arra a fájdalomra, amit gyermekünk, szüleink, rokonaink, barátaink elvesztésekor érzünk.

A halál olyan veszteség, amit nem lehet feldolgozni.

És bár a fájdalmas hiány az idő múlásával sem csillapodik, tovább lépünk mert muszáj.

De a múló idő egyszer csak helyet ad az emlékezésnek és a búcsúzásnak.

Az elmúlás, a búcsú mindig nehéz, különösen halottak napja közeledtével gondolunk sokat elvesztett szeretteinkre.

Halottjaink bennünk élnek tovább, és amikor halottak napján gyertyát gyújtunk, mintha szeretteink arca rajzolódna ki a fénylő lángban,……..vagy úgy tűnik, mintha Istenke térdére vette őket is…..

„Nem múlnak ők el, kik szívünkben élnek, Hiába szállnak árnyak, álmok, évek.”

Juhász Gyula: Consolatio

Írta: Szerkesztőség     2025. november 01. szombat 17:19