2025.okt. 23. a névtelen hősök

Október 23. nem pusztán egy történelmi esemény dátuma, hanem a magyar nép szabadságszeretetének, bátorságának és összetartásának szimbóluma.
Ezen a napon a magyar nép fellépett az elnyomás ellen, kiállt a szabadságért és a függetlenségért.

Az 1956-os forradalom hősei között ott voltak a fiatal egyetemisták, akik a reformokat követelték, a munkások, akik sztrájkba léptek, és azok az egyszerű állampolgárok, akik az utcára vonultak, hogy szabad országban élhessenek. Nem katonák voltak, hanem hétköznapi emberek, akik nem tűrték tovább az elnyomást. Bátrak voltak, sokan életüket adták a szabadságért.
A hősök között voltak olyanok, akiknek neve fennmaradt az utókornak, és voltak a forradalomnak névtelen, de nélkülözhetetlen hősei is.

Az 1956-os forradalom elfeledett hősei voltak a pékek, akik gyakorlatilag haza se jártak, hogy legyen mit enni.
„A sütödékben kedd este óta váltás nélkül, 1-2 órai pihenés után, éjjel-nappal sütik a kenyeret” – számol be egy körkép részeként a kenyérsütők helytállásáról az Esti Budapest című lap október 27-én.

A Népszava pár nappal később komplett cikket szentelt a témának. „Kis sütőüzem a 805-ös, a Népszínház utca 51. szám alatt. S amit most leírunk róluk, talán nem is rendkívüli, hiszen a budapesti pékek és az élelmiszeripar sok más munkása hasonló becsülettel állta meg a helyét az örökké emlékezetes kedd este óta. Akkor hat órától 26-án délig megszakítás és megállás nélkül, éjjel-nappal dolgozott ez a kis pékség, hogy a környék családjai kenyeret vihessenek haza. S az üzemvezető, Drágái Albert, a dagasztó Csesztinszki András, a két kisütő: Göcő János és Varga Lajos nem álltak egyedül a kemence, a gyúrótábla mellett: a házbeliek felváltva segítettek. Így született meg minden kosár kenyér. Gondoljunk tisztelettel ellátásunk névtelen harcosaira és önkénteseire.”

Október 27-én többek között a Vörös Zászló című lap is beszámolt arról a belügyminiszteri közleményről, amiben megóvandó a lakosságot „elrendelték, hogy a közüzemeket és a pékségeket kivéve a vállalatok ne dolgozzanak”.

„A Margit híd előtti sarkon a volt Glasner pék előtt két hosszú sor áll. Az egyik kenyérért, a másik dióscsigáért és meleg fánkért. Hiába, a pesti ember utolérhetetlen. Feje felett süvítenek a golyók, de a kijárási tilalom ellenére dióscsigáért, fánkért sorba állnak” – írja október 28-án a Népszava ledöbbent újságírója.

Kenyér valóban volt bőven. Talán azért is, mert a minisztérium mellett a vidék buzdításával a Hazafias Népfront is kivette a részét a kampányból. A hatalom civilebb fiókszervezete az alábbi felhívással szállt be: „Dolgozó parasztság! Élelem kell a fővárosnak, kenyér, tej, zöldség, burgonya kell a budapesti csecsemőknek, gyermekeknek, anyáknak, kórházaknak, Budapest népének. A nép kívánsága szerint az új nemzeti kormány a népre támaszkodva, erélyesen hozzáfogott az ország problémáinak megoldásához. Előlegezzetek bizalmat a kormányunknak programja megvalósításához. Adjatok minél gyorsabban a fővárosnak kenyeret, tejet, zöldséget, burgonyát.”

A magyar forradalom hírére a nyugati országok számos városában szovjetellenes jelszavakkal vonultak ki a diákok az utcákra és a szovjet követségek elé. XII. Piusz pápa a világ katolikusait imára szólította a felkelés győzelméért. Számos nyugati országból érkezett vér, gyógyszer és élelmiszer a Magyar Vöröskereszt számára.

De hiába volt a világméretű szimpátia a magyarok iránt, a bonyolult nemzetközi politikai helyzet és a még bonyolultabb magyar belpolitika a forradalmat halálra ítélte.
1956. november 5-én a szovjetek összehangolt támadást intéztek a Kilián laktanya és a Corvin közi harcosok ellen.
.
A szovjet tankokkal szemben harcoló polgárok is hősökké váltak, és sokan közülük elfeledettek maradtak.
Az is sokszor elfelejtődik, hogy a forradalom alatt a civilek, - fuvarozók, munkások, orvostanhallgatók, mentőápolók, egészségügyi dolgozók, ismeretlen sebesülteket mentők, névtelen pesti srácok, tizen-huszonéves fiatalok is aktívan részt vettek a harcokban, és sokan életüket vesztették.
Ezek a hősök a forradalom alatt a harcban, az ellátásban, a szervezkedésben és az élet megmentésében vettek részt.

Mintegy 3300 bátor forradalmár és civil esett el a pesti utcákon a szabadságért. Őket tekinthetjük 1956 névtelen hőseinek.

Megemlékezéseken gyakran elhangzik a forradalom zenéjévé vált Ludwig van Beethoven Egmont-nyitánya. Ennek oka, hogy a rádió közvetítőkocsijában, mely a Parlament mellett volt 1956. október 23-án, nem volt semmilyen zenei hanganyag. Az Országház klubszobájában találtak néhány lemezt: a Himnuszt, a Szózatot, egy magyarnóta-lemezt, egy operettet és az Egmont-nyitányt. Utóbbit találták az alkalomhoz legmegfelelőbbnek, így azt a következőkben sokszor lejátszották.

2025. október 23-án a forradalom névtelen hőseiért szóljon a forradalom zenéje.

Írta: Szerkesztőség     2025. október 22. szerda 14:46