Először 1890-ben ünnepelték május 1-jét, amely egy évszázadon át volt a munkások nemzetközi ünnepe, az 1990-es évektől kezdve pedig a munkavállalók szolidaritási napja.
A munka ünnepe ma már nem csupán a munkásmozgalom által a munkások jogaiért és jobb munkakörülményekért folytatott küzdelmeknek és ezek eredményeinek állít emléket.
Ez a nap lehetőséget ad arra, hogy kifejezzük a munkánk felett érzett büszkeségünket.
Ma már minden ágazat munkáltatója tudja, hogy a vállalat, a cég, a szervezet sikere a munkavállalók szakértelmétől, elkötelezettségétől és nem utolsó sorban a megelégedettségétől függ.
A múltban jó példa erre a valaha magyar tulajdonban volt,- már az 1930 -as években világhírű vált Tungsram, amelynek egykori vezérigazgatója Aschner Lipót dolgozóinak kultúrházakat építtetett ebédlővel, tornacsarnokkal, korszerű öltözőkkel .
A Tungsram munkásai már az első világháború előtt tagjai voltak a Munkás Betegsegélyező Pénztárnak, valamint saját nyugdíjpénztáruk is volt.
A második világháború után folytatódott a dolgozók kulturális és sporttevékenységének, ingyenes pihenésének támogatása, valamint óvodák, -bölcsődék nyíltak a Tungsram több telephelyén, hogy megkönnyítsék a munkáscsaládok életét.
10 év alatt a Tungsram közel 1000 lakást építtetett Újpesten, ahova túlnyomórészt saját munkavállalói költöztek. Ezeknek a beruházásoknak nagy szerepe van a mai Újpest látképének kialakulásában.
Így nem csoda, hogy az aktív munkavállalók a teljes munkás életüket vagy annak jelentős részét elkötelezetten a Tungsramnál töltötték el és május 1-jén nem csupán kényszerből, hanem önként és jókedvvel ünnepelték a munka ünnepét és közösségük összetartozását.
Ünnepelték, hogy van munkájuk, van megbecsülésük, van jövőképük, van szakmai fejlődésük, és van tisztességes megélhetésük amiből el tudják tartani a családjukat.
Jelen korunkban a világ nagyvárosaiban a szakszervezeti szövetségek azért szerveznek megmozdulásokat, hogy a munkavállalók jogait, a jogok érvényesítését, a méltó bért, a méltó megélhetést, a biztos és stabil öregkort és a munkahelyek megőrzését követeljék.
Megváltozott a világ, megváltoztak a munkáltatók és munkavállalók.
A munkáltató azért küzd, hogy lépést tartson a fejlődéssel, a konkurenciával és rentábilis maradjon, a munkavállaló pedig azért küzd, hogy megmaradjon a munkája amellyel eltartja a családját.
Hiszen mindig jön a következő nemzedék a saját megélhetési és útkeresési gondjaival, amelynek sokszor áldozatává válik a középkorú,- már „elavult, lejárt szavatosságú” munkavállaló……
És akkor még nem is beszéltünk a munkaerő piacra betörni akaró,- és már erőteljesen dörömbölő mesterséges intelligenciáról.
A munkáltató kötelessége, hogy megbecsülje és fizesse meg a dolgozóját, a munkavállaló pedig képezze magát amellyel saját státuszát és vállalata fennmaradásának esélyét növeli.
Legyünk büszkék arra, hogy van munkánk és van közösségünk ahova tartozhatunk.
Ünnepeljük együtt május elsejét!
Először 1890-ben ünnepelték május 1-jét, amely egy évszázadon át volt a munkások nemzetközi ünnepe, az 1990-es évektől kezdve pedig a munkavállalók szolidaritási napja.
A munka ünnepe ma már nem csupán a munkásmozgalom által a munkások jogaiért és jobb munkakörülményekért folytatott küzdelmeknek és ezek eredményeinek állít emléket.
Ez a nap lehetőséget ad arra, hogy kifejezzük a munkánk felett érzett büszkeségünket.
Ma már minden ágazat munkáltatója tudja, hogy a vállalat, a cég, a szervezet sikere a munkavállalók szakértelmétől, elkötelezettségétől és nem utolsó sorban a megelégedettségétől függ.
A múltban jó példa erre a valaha magyar tulajdonban volt,- már az 1930 -as években világhírű vált Tungsram, amelynek egykori vezérigazgatója Aschner Lipót dolgozóinak kultúrházakat építtetett ebédlővel, tornacsarnokkal, korszerű öltözőkkel .
A Tungsram munkásai már az első világháború előtt tagjai voltak a Munkás Betegsegélyező Pénztárnak, valamint saját nyugdíjpénztáruk is volt.
A második világháború után folytatódott a dolgozók kulturális és sporttevékenységének, ingyenes pihenésének támogatása, valamint óvodák, -bölcsődék nyíltak a Tungsram több telephelyén, hogy megkönnyítsék a munkáscsaládok életét.
10 év alatt a Tungsram közel 1000 lakást építtetett Újpesten, ahova túlnyomórészt saját munkavállalói költöztek. Ezeknek a beruházásoknak nagy szerepe van a mai Újpest látképének kialakulásában.
Így nem csoda, hogy az aktív munkavállalók a teljes munkás életüket vagy annak jelentős részét elkötelezetten a Tungsramnál töltötték el és május 1-jén nem csupán kényszerből, hanem önként és jókedvvel ünnepelték a munka ünnepét és közösségük összetartozását.
Ünnepelték, hogy van munkájuk, van megbecsülésük, van jövőképük, van szakmai fejlődésük, és van tisztességes megélhetésük amiből el tudják tartani a családjukat.
Jelen korunkban a világ nagyvárosaiban a szakszervezeti szövetségek azért szerveznek megmozdulásokat, hogy a munkavállalók jogait, a jogok érvényesítését, a méltó bért, a méltó megélhetést, a biztos és stabil öregkort és a munkahelyek megőrzését követeljék.
Megváltozott a világ, megváltoztak a munkáltatók és munkavállalók.
A munkáltató azért küzd, hogy lépést tartson a fejlődéssel, a konkurenciával és rentábilis maradjon, a munkavállaló pedig azért küzd, hogy megmaradjon a munkája amellyel eltartja a családját.
Hiszen mindig jön a következő nemzedék a saját megélhetési és útkeresési gondjaival, amelynek sokszor áldozatává válik a középkorú,- már „elavult, lejárt szavatosságú” munkavállaló……
És akkor még nem is beszéltünk a munkaerő piacra betörni akaró,- és már erőteljesen dörömbölő mesterséges intelligenciáról.
A munkáltató kötelessége, hogy megbecsülje és fizesse meg a dolgozóját, a munkavállaló pedig képezze magát amellyel saját státuszát és vállalata fennmaradásának esélyét növeli.
Legyünk büszkék arra, hogy van munkánk és van közösségünk ahova tartozhatunk.
Ünnepeljük együtt május elsejét!
Írta: Szerkesztőség 2025. április 30. szerda 22:12