Kossuth Zsuzsa születésének napja - február 19-e, egyúttal 2014 óta a Magyar Ápolók Napja.
Kossuth Lajos hozta létre az Országos Főápolói Hivatalt és 1849. április 16-án felkérte legkisebb húgát, Zsuzsannát, hogy vegye át a tábori kórházak ápolási felügyeletét.
„Téged, kedves nővérem ezennel az összes tábori kórházak főápolónőjévé kinevezlek.”
Kossuth Zsuzsa már betegen, de nagy akaraterővel és együttérzéssel járta az országot és több mint 72 kórház felállításában segédkezett.
Bár nem volt szakképzett ápoló, mégis intelligenciája, kiváló szervező készsége, empátiája, következetes döntéshozatala, lehetővé tette, hogy olyan általános érvényű rendszabályokat léptessen életbe, amely a ma és a jövő ápolója számára példaértékű.
Pontosan meghatározták a szükséges kórházi felszereléseket, biztosították a gyógyszer és kötszer ellátást, mozgósították a honleányokat, önkéntes ápolókat tanítottak be a háborús viszonyok alatt.
Kossuth Zsuzsa a szabadságharc alatt végsőkig kitartott a kórházak működése mellett, de a szabadságharc leverése után számára is a sötét börtönévek, szenvedés és „szeretett hazájából” való kiutasítás várt rá.
37 évesen New Yorkban halt meg.
Kedves Ápolók, kedves Kollegák!
A segítségre váró, beteg ember támaszának lenni nagyon nehéz, de egyúttal szent hivatás.
„ A közelség értékes balzsam, amely támogatást és vigaszt nyújt a betegségben szenvedőknek.”
(Ferenc pápa)
Milyen különös és különleges munka ez!
Hiszen ápoló és betege idegenek egymás számára, de ha úgy hozza szükség, akkor egy ideig az egyik legszorosabb, esetenként a legintimebb viszonyba kerülnek egymással.
Hiszen a beteget etetni, mosdatni, pelenkáját cserélni kell.
És ezt a szolgálatot úgy kell tenni, hogy a beteg ne érezze magát kiszolgáltatottnak, tenni kell szakértelemmel, jó szándékkal, és példamutató empátiával.
Az elmúlt évtizedekben az ápolási szakterület óriási fejlődésen ment keresztül, a gyógyítás tudományával együtt párhuzamosan az ápolás is tudománnyá nőtte ki magát.
Az ápolók tudása mögött sok év tanulás, és a betegágy mellett szerzett gyakorlat és tapasztalat áll.
Az ápolók nélkül nem képzelhető el magas színvonalú betegellátás.
„ A nővérek ma még betegápolók, de eljön a nap, amikor egészségápolók lesznek,”
(Florence Nightingale)
És bár a köszönet az év minden napján és a nap minden percében megilleti az ápolókat, ezen a jeles napon külön és dedikáltan mondunk köszönetet Önöknek, ………mi betegek és hozzátartozók.
Kossuth Zsuzsa születésének napja - február 19-e, egyúttal 2014 óta a Magyar Ápolók Napja.
Kossuth Lajos hozta létre az Országos Főápolói Hivatalt és 1849. április 16-án felkérte legkisebb húgát, Zsuzsannát, hogy vegye át a tábori kórházak ápolási felügyeletét.
„Téged, kedves nővérem ezennel az összes tábori kórházak főápolónőjévé kinevezlek.”
Kossuth Zsuzsa már betegen, de nagy akaraterővel és együttérzéssel járta az országot és több mint 72 kórház felállításában segédkezett.
Bár nem volt szakképzett ápoló, mégis intelligenciája, kiváló szervező készsége, empátiája, következetes döntéshozatala, lehetővé tette, hogy olyan általános érvényű rendszabályokat léptessen életbe, amely a ma és a jövő ápolója számára példaértékű.
Pontosan meghatározták a szükséges kórházi felszereléseket, biztosították a gyógyszer és kötszer ellátást, mozgósították a honleányokat, önkéntes ápolókat tanítottak be a háborús viszonyok alatt.
Kossuth Zsuzsa a szabadságharc alatt végsőkig kitartott a kórházak működése mellett, de a szabadságharc leverése után számára is a sötét börtönévek, szenvedés és „szeretett hazájából” való kiutasítás várt rá.
37 évesen New Yorkban halt meg.
Kedves Ápolók, kedves Kollegák!
A segítségre váró, beteg ember támaszának lenni nagyon nehéz, de egyúttal szent hivatás.
„ A közelség értékes balzsam, amely támogatást és vigaszt nyújt a betegségben szenvedőknek.”
(Ferenc pápa)
Milyen különös és különleges munka ez!
Hiszen ápoló és betege idegenek egymás számára, de ha úgy hozza szükség, akkor egy ideig az egyik legszorosabb, esetenként a legintimebb viszonyba kerülnek egymással.
Hiszen a beteget etetni, mosdatni, pelenkáját cserélni kell.
És ezt a szolgálatot úgy kell tenni, hogy a beteg ne érezze magát kiszolgáltatottnak, tenni kell szakértelemmel, jó szándékkal, és példamutató empátiával.
Az elmúlt évtizedekben az ápolási szakterület óriási fejlődésen ment keresztül, a gyógyítás tudományával együtt párhuzamosan az ápolás is tudománnyá nőtte ki magát.
Az ápolók tudása mögött sok év tanulás, és a betegágy mellett szerzett gyakorlat és tapasztalat áll.
Az ápolók nélkül nem képzelhető el magas színvonalú betegellátás.
„ A nővérek ma még betegápolók, de eljön a nap, amikor egészségápolók lesznek,”
(Florence Nightingale)
És bár a köszönet az év minden napján és a nap minden percében megilleti az ápolókat, ezen a jeles napon külön és dedikáltan mondunk köszönetet Önöknek, ………mi betegek és hozzátartozók.
Írta: Szerkesztőség 2025. február 13. csütörtök 20:50