Október 6

Írta: Szerkesztőség 2024. október 05. szombat 20:33

Utolsó előttiként került rá a sor, amikor 1849. október 6-án kivégezték a kötél általi halálra szánt kilenc vértanú között.

Damjanich János végső szavai a hazához és ifjú feleségéhez szóltak: „Azt gondoltam én leszek az utolsó, mert a csatában mindig az első voltam. Szegény Emíliám! Éljen a haza.”

Damjanich János a Magyar Királyság, a ma Horvátország területén lévő Stazában született, aki az 1848-49-es forradalom és szabadságharc egyik legkiválóbb magyar tábornoka volt.
Szerb nemzetiségű volt, de a magyar népért, magyar öntudattal állt ki még Haynauval szemben is.

„Tábornok úr!
Én magyar ember vagyok, s nem tűrhetem, hogy jelenlétemben gyalázza nemzetemet és annak legjobb fiait.” (itt Kossuthra gondolt)
Haynau gúnyos kérdésére: „Nos, hát ön mióta lett magyar?”- így válaszolt: „Azóta tábornok úr, amióta föl tudom fogni, hogy aki Magyarországon született, az magyar állampolgár, s köteles Magyarországot hazájának tekinteni, annak, bármily állásban legyen is, törvényes jogait védelmezni.”

Kiemelkedő tulajdonságainak köszönhetően Damjanich gyorsan haladt a katonai ranglétrán. A III. hadtest vezérőrnagyaként bravúros katonai döntéseivel sorra nyerte a csatákat,- alibunári,- szolnoki,- tápióbicskei,- isaszegi,- váci, nagysallói csata, amelyek során még a túlerővel szembeni és a vesztésre álló hadihelyzetet is nyerésre fordította.

Azonban a császári és a cári seregekkel szemben a maroknyi hazafi tovább már nem tudta felvenni a versenyt.
Az utolsó harcoló magyar sereg Görgey kérésére, Világos közelében adta meg magát a cári csapatoknak. Ez súlyos sértés volt a császáriaknak, mert így az volt az üzenete a fegyverletételnek, hogy a két nagyhatalom fegyveres erőivel szemben nem lehet tovább harcot folytatni, viszont a szabadságharc eszméje nem veszett el.
Az osztrákok a tábornokokat megillető golyó általi halál helyett kötél általi halált írtak elő a magyar tábornokok részére, miután az oroszok, ígéretük ellenére átadták foglyaikat az osztrákoknak.

Így Ferenc József jóváhagyásával hadbíróság elé állították, halálra ítélték és kivégezték a 13 magyar parancsnokot.
Az ítéletet Julius Jakob von Haynau Magyarország teljhatalmú kormányzója írta alá.
A 13-ak ítéletét október 6-án - szándékosan a bécsi forradalom és Theodor Baillet von Latour császári hadügyminiszter meggyilkolásának első évfordulóján - hajtották végre, és ezért ez a nap a magyar forradalom és szabadságharc vérbe fojtásának gyászünnepévé vált.

A kivégzések mikéntje és sorrendje részletes meggondolások alapján történt. Minél később végeztek ki valakit, annál több lelki kínt szenvedett, hiszen bajtársai halálát is végig kellett néznie. Mivel Damjanich okozta a legtöbb bosszúságot sikeres hadjárataival az osztrákoknak, neki szánták az utolsó helyet. Azonban Haynau személyes bosszúja ezt felülírta és ezért Haynau haragosa gróf Vécsey Károly került az utolsó helyre.
Vécsey, aki miután már nem volt kitől elbúcsúznia, a halott Damjanich előtt letérdelve, kezet csókolt neki.

De Haynau kegyetlen bosszúja Damjanich-ról sem feledkezett meg. A csaknem kétméteres, hatalmas termetű Damjanich-ot olyan bitófán végezték ki, hogy még a törött lába is leért a földre, ezért a pribékek hosszasan kínlódtak az óriással, végül a kötelet húzva kézi erővel fojtották meg.

Lőpor és golyó általi halállal halt (reggel fél hatkor):

1. Lázár Vilmos, törzstiszt (ezredes),
2. Dessewffy Arisztid tábornok,
3. Kiss Ernő tábornok,
4. Schweidel József tábornok,

Kötél általi halállal halt (reggel hat óra után):

5. Lovag Poeltenberg Ernő tábornok,
6. Török Ignác tábornok,
7. Lahner György tábornok,
8. Knezić Károly tábornok,
9. Nagysándor József tábornok,
10. Gróf Leiningen-Westerburg Károly tábornok,
11. Aulich Lajos tábornok,
12. Damjanich János tábornok,
13. Gróf Vécsey Károly tábornok.

Damjanich imája október 6. hajnalán:

„Mindenség ura! Hozzád fohászkodom! Te erősítettél engem a nőmtől való elválás borzasztó óráiban, adj erőt továbbra is, hogy a kemény próbát: a becstelen, gyalázatos halált erősen és férfiasan állhassam ki. Hallgasd meg, ó, Legfőbb Jó, vágyteli kérésemet! Te vezettél, Atyám, a csatákban és ütközetekben - Te engedted, hogy azokat kiállhassam, és a Te védelmező karod segített némely kétes küzdelemből sértetlenül kilábolni - dicsértessék a Te neved mindörökké! Oltalmazd meg, Mindenható, az én különben is szerencsétlen hazámat a további veszedelemtől! Hajlítsad az uralkodó szívét kegyességre a hátramaradó bajtársak iránt, és vezéreld akaratát a népek javára! Adj erőt, ó, Atyám, az én szegény Emíliámnak, hogy beválthassa nékem adott ígéretét: hogy sorsát hitének erejével fogja elviselni. Áldd meg Aradot! Áldd meg a szegény, szerencsétlenségbe süllyedt Magyarországot! Te ismered, ó, Uram, az én szívemet, és egyetlen lépésem sem ismeretlen előtted: azok szerint ítélj fölöttem kegyesen, s engedj a túlvilágon kegyes elfogadást találnom.
Ámen.”
Felesége, Csernovics Emília, 60 évvel élte túl vértanú férjét, özvegysége évei alatt a rászorulók segítésében és az asszonyképzésben keresett vigaszt. 1861-től a Magyar Gazdasszonyok Egyesületének elnöke volt.
2024. október 6-án az aradi vértanúk emléknapján Damjanich János szellemét idéztük fel.
Damjanich János és az aradi 13, azért haltak meg, amiben hittek. Mártírhalált haltak Magyarországért.