MSZEDDSZ
„Az egészséges és igazságos Magyarországért!”®
Magyarországi Munkavállalók Szociális és Egészségügyi Ágazatban
Dolgozók Demokratikus Szakszervezete
Augusztus 20.
Írta: Szerkesztőség     2024. augusztus 16. péntek 20:48

Ha van olyan ünnepünk, amelyről biztosan tudja mindenki, hogy mit és mikor ünneplünk, - az nem más, mint augusztus 20-a.

Ezen a napon ünnepeljük az államalapítást, Szent István szentté avatását, az aratás végét, az Új kenyér ünnepét.
István királyt 1000-ben koronázták meg a magyar keresztény állam királyává, 1083. augusztus 20-án avatták szentté, és azóta ez a nap a történelem több, mint 1000 éves viharában mindig ünnep volt és maradt.

„Felkelt a napunk, István a mi urunk.
Árad a kegyelem fénye ránk.
Hálás a szívünk, zengjen az örömünk,
Szép Magyarország édes hazánk!„

(István, a király)
(Szörényi-Bródy-Boldizsár)

Igaz, változtak a hozzá fűződő hangsúlyok és tartalmak, és az ünnep egyházi és az állami egyensúlya is változó volt, de augusztus 20-a fénye és jelentősége mindig fontos maradt a magyar nemzet számára.

Bár korábban élesebben elvált egymástól a városi és a vidéki ünneplés, mára szinte minden városban van esti tűzijáték, van Szent Jobb körmenet, van kézművesek utcája és van Új kenyér ünnepe.

A hagyomány szerint az aratás után Szent István napra sütötték az új búzából készült első kenyeret. Mivel új búzából sütni először augusztusban lehetett, ezért a hónapot az új kenyér havának is nevezik.
Ezen a napon országszerte aratóünnepeket tartottak, ahol az aratás befejeztével az aratók búzakalászból és mezei virágokból aratókoszorút vagy búzababát kötöttek, majd ettek,- ittak,- táncoltak.
A nemzeti színű szalaggal átkötött, frissen sütött kenyeret pedig az ünnepélyes megszentelés után felszelték és a darabjait szétosztották.

Az Új kenyér ünnepéhez is egyaránt kapcsolódik vallásos és történelmi háttér.
A termény betakarítása más-más kultúrával és vallással rendelkező népeknél különböző, de a hálaáldozat azonos volt.
Az Ószövetségben a mózesi törvények közé tartozik, hogy az aratás ünnepe előtt az új búzából senki nem süthetett kenyeret.
A középkori Magyarországon az Új kenyér vallásos ünnepét július 5-én, az apostolok oszlása ünnepén tartották.

A történelemben először 1899-ben Darányi István földművelésügyi miniszter foglalta rendeletbe az aratóünnep felújítását, de hagyománnyá csak az 1900-as években lett.
Az első országos eseményként meghirdetett kenyérünnepet 1937-ben Szegeden tartották, ekkor még Péter-Pál napján.
A második világháború után új dátumot kapott a magyar kenyér ünnepe. 1945-ben, igaz még más politikai tartalommal az Országgyűlés augusztus 20-át nyilvánította az új kenyér ünnepévé.

1991-ben az Országgyűlés állami ünneppé nyilvánította ezt a napot, amelynek fontos mozzanata maradt a kenyérszentelés.

Az emberiség legalapvetőbb élelmiszere, a kenyér az életet, a megélhetést, sokszor a túlélést, és tágabb értelemben az otthont szimbolizálja.
Ha kenyered és vized van, akkor életben maradhatsz!
A világ minden kis eldugott sarkában,- némileg különböző formában sütnek és fogyasztanak kenyeret,- kenyérfélét.
A kenyér készülhet búzából, rozsból, árpából, hajdinaliszből, kukoricából és a feldolgozása is ma már „ezerféleképpen” történhet.
Az emberiség táplálkozási szokásaiban rendkívüli szerepet töltenek be a gabonafélék és az abból készült kenyerek, lepények, perecek, kiflik, pizzák, rotik, tortillák, piták.
Nem véletlen, hogy a Jézus testét szimbolizáló ostya,- nem más, mint kovásztalan kenyér.

A klíma változás, az aszály fenyegető réme miatt kiemelten emlékezünk 2024. augusztus 20-án az egyik ünnepi eseményről:- a nemzeti színű szalaggal átkötött kenyérről, amely nem csupán az ünnepi asztal ékességét, hanem hovatovább az életet jelenti.

Augusztus 20.

Ha van olyan ünnepünk, amelyről biztosan tudja mindenki, hogy mit és mikor ünneplünk, - az nem más, mint augusztus 20-a.

Ezen a napon ünnepeljük az államalapítást, Szent István szentté avatását, az aratás végét, az Új kenyér ünnepét.
István királyt 1000-ben koronázták meg a magyar keresztény állam királyává, 1083. augusztus 20-án avatták szentté, és azóta ez a nap a történelem több, mint 1000 éves viharában mindig ünnep volt és maradt.

„Felkelt a napunk, István a mi urunk.
Árad a kegyelem fénye ránk.
Hálás a szívünk, zengjen az örömünk,
Szép Magyarország édes hazánk!„

(István, a király)
(Szörényi-Bródy-Boldizsár)

Igaz, változtak a hozzá fűződő hangsúlyok és tartalmak, és az ünnep egyházi és az állami egyensúlya is változó volt, de augusztus 20-a fénye és jelentősége mindig fontos maradt a magyar nemzet számára.

Bár korábban élesebben elvált egymástól a városi és a vidéki ünneplés, mára szinte minden városban van esti tűzijáték, van Szent Jobb körmenet, van kézművesek utcája és van Új kenyér ünnepe.

A hagyomány szerint az aratás után Szent István napra sütötték az új búzából készült első kenyeret. Mivel új búzából sütni először augusztusban lehetett, ezért a hónapot az új kenyér havának is nevezik.
Ezen a napon országszerte aratóünnepeket tartottak, ahol az aratás befejeztével az aratók búzakalászból és mezei virágokból aratókoszorút vagy búzababát kötöttek, majd ettek,- ittak,- táncoltak.
A nemzeti színű szalaggal átkötött, frissen sütött kenyeret pedig az ünnepélyes megszentelés után felszelték és a darabjait szétosztották.

Az Új kenyér ünnepéhez is egyaránt kapcsolódik vallásos és történelmi háttér.
A termény betakarítása más-más kultúrával és vallással rendelkező népeknél különböző, de a hálaáldozat azonos volt.
Az Ószövetségben a mózesi törvények közé tartozik, hogy az aratás ünnepe előtt az új búzából senki nem süthetett kenyeret.
A középkori Magyarországon az Új kenyér vallásos ünnepét július 5-én, az apostolok oszlása ünnepén tartották.

A történelemben először 1899-ben Darányi István földművelésügyi miniszter foglalta rendeletbe az aratóünnep felújítását, de hagyománnyá csak az 1900-as években lett.
Az első országos eseményként meghirdetett kenyérünnepet 1937-ben Szegeden tartották, ekkor még Péter-Pál napján.
A második világháború után új dátumot kapott a magyar kenyér ünnepe. 1945-ben, igaz még más politikai tartalommal az Országgyűlés augusztus 20-át nyilvánította az új kenyér ünnepévé.

1991-ben az Országgyűlés állami ünneppé nyilvánította ezt a napot, amelynek fontos mozzanata maradt a kenyérszentelés.

Az emberiség legalapvetőbb élelmiszere, a kenyér az életet, a megélhetést, sokszor a túlélést, és tágabb értelemben az otthont szimbolizálja.
Ha kenyered és vized van, akkor életben maradhatsz!
A világ minden kis eldugott sarkában,- némileg különböző formában sütnek és fogyasztanak kenyeret,- kenyérfélét.
A kenyér készülhet búzából, rozsból, árpából, hajdinaliszből, kukoricából és a feldolgozása is ma már „ezerféleképpen” történhet.
Az emberiség táplálkozási szokásaiban rendkívüli szerepet töltenek be a gabonafélék és az abból készült kenyerek, lepények, perecek, kiflik, pizzák, rotik, tortillák, piták.
Nem véletlen, hogy a Jézus testét szimbolizáló ostya,- nem más, mint kovásztalan kenyér.

A klíma változás, az aszály fenyegető réme miatt kiemelten emlékezünk 2024. augusztus 20-án az egyik ünnepi eseményről:- a nemzeti színű szalaggal átkötött kenyérről, amely nem csupán az ünnepi asztal ékességét, hanem hovatovább az életet jelenti.

Írta: Szerkesztőség     2024. augusztus 16. péntek 20:48