Augusztus 20.

Írta: Szerkesztőség 2024. augusztus 16. péntek 20:48

Ha van olyan ünnepünk, amelyről biztosan tudja mindenki, hogy mit és mikor ünneplünk, - az nem más, mint augusztus 20-a.

Ezen a napon ünnepeljük az államalapítást, Szent István szentté avatását, az aratás végét, az Új kenyér ünnepét.
István királyt 1000-ben koronázták meg a magyar keresztény állam királyává, 1083. augusztus 20-án avatták szentté, és azóta ez a nap a történelem több, mint 1000 éves viharában mindig ünnep volt és maradt.

„Felkelt a napunk, István a mi urunk.
Árad a kegyelem fénye ránk.
Hálás a szívünk, zengjen az örömünk,
Szép Magyarország édes hazánk!„

(István, a király)
(Szörényi-Bródy-Boldizsár)

Igaz, változtak a hozzá fűződő hangsúlyok és tartalmak, és az ünnep egyházi és az állami egyensúlya is változó volt, de augusztus 20-a fénye és jelentősége mindig fontos maradt a magyar nemzet számára.

Bár korábban élesebben elvált egymástól a városi és a vidéki ünneplés, mára szinte minden városban van esti tűzijáték, van Szent Jobb körmenet, van kézművesek utcája és van Új kenyér ünnepe.

A hagyomány szerint az aratás után Szent István napra sütötték az új búzából készült első kenyeret. Mivel új búzából sütni először augusztusban lehetett, ezért a hónapot az új kenyér havának is nevezik.
Ezen a napon országszerte aratóünnepeket tartottak, ahol az aratás befejeztével az aratók búzakalászból és mezei virágokból aratókoszorút vagy búzababát kötöttek, majd ettek,- ittak,- táncoltak.
A nemzeti színű szalaggal átkötött, frissen sütött kenyeret pedig az ünnepélyes megszentelés után felszelték és a darabjait szétosztották.

Az Új kenyér ünnepéhez is egyaránt kapcsolódik vallásos és történelmi háttér.
A termény betakarítása más-más kultúrával és vallással rendelkező népeknél különböző, de a hálaáldozat azonos volt.
Az Ószövetségben a mózesi törvények közé tartozik, hogy az aratás ünnepe előtt az új búzából senki nem süthetett kenyeret.
A középkori Magyarországon az Új kenyér vallásos ünnepét július 5-én, az apostolok oszlása ünnepén tartották.

A történelemben először 1899-ben Darányi István földművelésügyi miniszter foglalta rendeletbe az aratóünnep felújítását, de hagyománnyá csak az 1900-as években lett.
Az első országos eseményként meghirdetett kenyérünnepet 1937-ben Szegeden tartották, ekkor még Péter-Pál napján.
A második világháború után új dátumot kapott a magyar kenyér ünnepe. 1945-ben, igaz még más politikai tartalommal az Országgyűlés augusztus 20-át nyilvánította az új kenyér ünnepévé.

1991-ben az Országgyűlés állami ünneppé nyilvánította ezt a napot, amelynek fontos mozzanata maradt a kenyérszentelés.

Az emberiség legalapvetőbb élelmiszere, a kenyér az életet, a megélhetést, sokszor a túlélést, és tágabb értelemben az otthont szimbolizálja.
Ha kenyered és vized van, akkor életben maradhatsz!
A világ minden kis eldugott sarkában,- némileg különböző formában sütnek és fogyasztanak kenyeret,- kenyérfélét.
A kenyér készülhet búzából, rozsból, árpából, hajdinaliszből, kukoricából és a feldolgozása is ma már „ezerféleképpen” történhet.
Az emberiség táplálkozási szokásaiban rendkívüli szerepet töltenek be a gabonafélék és az abból készült kenyerek, lepények, perecek, kiflik, pizzák, rotik, tortillák, piták.
Nem véletlen, hogy a Jézus testét szimbolizáló ostya,- nem más, mint kovásztalan kenyér.