Különös jelentőséggel bír az idei Semmelweis nap, mert elkészült, tavaly ősszel bemutatásra került és a magyar Mozgókép Fesztivál ünnepi záróeseményén megkapta a legjobb játékfilmnek járó díjat a „Semmelweis” film.
A történet 1847-ben játszódik, mely korszakot a reformtörekvések és számtalan küzdelem határoz meg, és nincs ez másképp egy bécsi szülészeti klinikán sem, ahol felveszi a film a történet fonalát.
Semmelweis Ignác életéről és munkásságáról minden év július 1-jén megemlékezünk, és sorra vesszük azokat a sorsfordító történéseket, mozzanatokat és felismeréseket, amely az akkor 28 éves orvost az „anyák megmentőjévé” avatta.
Semmelweis a bécsi Allgemeines Krankenhaus közkórház I. számú Szülészeti Klinikájának orvosaként rájön arra, hogy a rengeteg halálos áldozatot követelő gyermekágyi lázat fertőzés okozza, mely pontosan a boncolásokat végző orvosok kezéről kerül a nők szervezetébe.
A fiatal orvost megrendíti a felfedezés, hogy otthon vagy akár az utcán szülni is kisebb kockázatot jelent, mint a Klinikán.
Semmelweis ekkor statisztikákat készített, összehasonlította a lehetséges tényezőket, kizárta az egyéb felmerülő magyarázatokat, nyomozott, kutatott, gondolkodott, hogy miért kevesebb a haláleset a Bábaképzőben, mint a Klinikán.
Tudománytörténeti paradoxon, hogy a kórházi szülés az orvostudomány modern forradalma miatt vált veszélyessé, mert ezekben az évtizedekben vált a boncolás a medikusképzés meghatározó módszerévé.
És minél többet boncoltak, annál több volt a gyermekágyi haláleset, melynek okát Semmelweis előtt több bizottság is próbálta megtalálni, de nem jutottak semmire.
Semmelweis jött rá nemcsak arra, hogy mi okozta a haláleseteket, hanem arra is, hogy fertőtlenítéssel lehet a baktériumok ellen védekezni, és 1847 májusában bevezettette a klórmeszes kézmosást.
És innentől ismerjük azt az elszánt harcot, amelyet a meghasonlott Semmelweis vívott azért, hogy a korabeli orvosi gondolkodással szemben széles körben elterjessze az ok-okozati összefüggést a boncolás és a gyermekágyi halálozás között.
Csak több mint 20 évvel azután, hogy Pasteur felfedezte és néven nevezte a baktériumokat, - kerültek helyükre a fogalmak és Semmelweis világraszóló felfedezése, amivel megmentette az anyák millióit.
A Semmelweis című film New-York-i világpremierjét a Nemzeti Filmintézet és a New York-i Liszt Intézet szervezte, melyet az 1956 -os forradalom és szabadságharc évfordulóján tartottak meg.
A vetítés után elhangzott beszédek kiemelték, hogy ez a film kiváló lehetőség arra, hogy a világ megismerhesse azt a kiváló magyar orvost, akinek azt köszönhetjük, hogy anyáink életben maradtak.
Hangsúlyozták, hogy Semmelweis Ignácról ugyanúgy elmondható, hogy emberek millióinak az életét mentette meg, mint a közelmúltban Nobel-díjat kapott Karikó Katalin.
A filmbemutatón több mint húsz ország nagykövete vett részt, valamint Stewart Simonson az Egészségügyi Világszervezet főigazgató-helyettese, aki a film elkészültét fontos lehetőségnek nevezte arra, hogy Semmelweis Ignác munkásságát szélesebb körben is megismertessék és kiderüljön, hogy milyen alapvetés volt az ő felfedezése.
Nekünk magyaroknak pedig azért fontos filmet készíteni és megemlékezni múltunk hőseiről, hogy ne merüljenek feledésbe, és büszkén hirdessük, hogy volt, van és lesz magyar géniusza a világnak.
Különös jelentőséggel bír az idei Semmelweis nap, mert elkészült, tavaly ősszel bemutatásra került és a magyar Mozgókép Fesztivál ünnepi záróeseményén megkapta a legjobb játékfilmnek járó díjat a „Semmelweis” film.
A történet 1847-ben játszódik, mely korszakot a reformtörekvések és számtalan küzdelem határoz meg, és nincs ez másképp egy bécsi szülészeti klinikán sem, ahol felveszi a film a történet fonalát.
Semmelweis Ignác életéről és munkásságáról minden év július 1-jén megemlékezünk, és sorra vesszük azokat a sorsfordító történéseket, mozzanatokat és felismeréseket, amely az akkor 28 éves orvost az „anyák megmentőjévé” avatta.
Semmelweis a bécsi Allgemeines Krankenhaus közkórház I. számú Szülészeti Klinikájának orvosaként rájön arra, hogy a rengeteg halálos áldozatot követelő gyermekágyi lázat fertőzés okozza, mely pontosan a boncolásokat végző orvosok kezéről kerül a nők szervezetébe.
A fiatal orvost megrendíti a felfedezés, hogy otthon vagy akár az utcán szülni is kisebb kockázatot jelent, mint a Klinikán.
Semmelweis ekkor statisztikákat készített, összehasonlította a lehetséges tényezőket, kizárta az egyéb felmerülő magyarázatokat, nyomozott, kutatott, gondolkodott, hogy miért kevesebb a haláleset a Bábaképzőben, mint a Klinikán.
Tudománytörténeti paradoxon, hogy a kórházi szülés az orvostudomány modern forradalma miatt vált veszélyessé, mert ezekben az évtizedekben vált a boncolás a medikusképzés meghatározó módszerévé.
És minél többet boncoltak, annál több volt a gyermekágyi haláleset, melynek okát Semmelweis előtt több bizottság is próbálta megtalálni, de nem jutottak semmire.
Semmelweis jött rá nemcsak arra, hogy mi okozta a haláleseteket, hanem arra is, hogy fertőtlenítéssel lehet a baktériumok ellen védekezni, és 1847 májusában bevezettette a klórmeszes kézmosást.
És innentől ismerjük azt az elszánt harcot, amelyet a meghasonlott Semmelweis vívott azért, hogy a korabeli orvosi gondolkodással szemben széles körben elterjessze az ok-okozati összefüggést a boncolás és a gyermekágyi halálozás között.
Csak több mint 20 évvel azután, hogy Pasteur felfedezte és néven nevezte a baktériumokat, - kerültek helyükre a fogalmak és Semmelweis világraszóló felfedezése, amivel megmentette az anyák millióit.
A Semmelweis című film New-York-i világpremierjét a Nemzeti Filmintézet és a New York-i Liszt Intézet szervezte, melyet az 1956 -os forradalom és szabadságharc évfordulóján tartottak meg.
A vetítés után elhangzott beszédek kiemelték, hogy ez a film kiváló lehetőség arra, hogy a világ megismerhesse azt a kiváló magyar orvost, akinek azt köszönhetjük, hogy anyáink életben maradtak.
Hangsúlyozták, hogy Semmelweis Ignácról ugyanúgy elmondható, hogy emberek millióinak az életét mentette meg, mint a közelmúltban Nobel-díjat kapott Karikó Katalin.
A filmbemutatón több mint húsz ország nagykövete vett részt, valamint Stewart Simonson az Egészségügyi Világszervezet főigazgató-helyettese, aki a film elkészültét fontos lehetőségnek nevezte arra, hogy Semmelweis Ignác munkásságát szélesebb körben is megismertessék és kiderüljön, hogy milyen alapvetés volt az ő felfedezése.
Nekünk magyaroknak pedig azért fontos filmet készíteni és megemlékezni múltunk hőseiről, hogy ne merüljenek feledésbe, és büszkén hirdessük, hogy volt, van és lesz magyar géniusza a világnak.
Írta: Szerkesztőség 2024. június 28. péntek 10:40