Pünkösdre

„Pünkösd másodnapján
gyönyörű a hajnal,
hangos pünkösdölők
indulnak a dallal:
"A pünkösdi rózsa
kihajlott az útra,
gyere bé, viloja,
szakassz egyet róla..."
Megindultunk mi is
frissen, kora reggel,
csilingelő szavú,
cifra gyermekekkel.
Százszor mondják a dalt,
soha el se vétik,
elkísértek vele
a falu végéig.”

Áprily Lajos: Rapsonné erdejében (részlet)

A szó jelentése rejti a titkot: a pünkösd szavunk a görög pentekoszté, azaz 50. szóból jön, jelentése így már könnyen megfejthető – a húsvét utáni 50. napon kezdődő ünnepet nevezzük így.
Az ötvenedik nap eredete a zsidó vallásból érkezik a kereszténységhez, amikor is Jézus mennybemenetele után a Szentlélek kiáradt az apostolokra.
Az evangélium szerint a tanítványok közösen ünnepeltek ezen a napon.
Jézus mennybemenetele előtt elmondta apostolainak a Szentlélek eljövetelére vonatkozó ígéretét: „leszáll rátok a Szentlélek, erő tölt el benneteket, és tanúim lesztek Jeruzsálemben s egész Júdeában és Szamariában, sőt egészen a föld végső határáig” (ApCsel 1,8).
„Amikor pedig eljött pünkösd napja, és mindnyájan együtt voltak ugyanazon a helyen, egyszerre olyan zúgás támadt az égből, mintha csak heves szélvész közeledett volna, és egészen betöltötte a házat, ahol egybegyűltek. Majd lángnyelvek lobbantak, és szétoszolva leereszkedtek mindegyikükre. Mindnyájukat eltöltötte a Szentlélek, és különböző nyelveken kezdtek beszélni úgy, ahogy a Lélek szólásra indította őket” (ApCsel 2,2–4).
A lélek kiáradásakor az apostolok megerősödtek, bátrakká váltak, beszédüket mindenki megértette, helyreállt a nyelvi egység, ami Bábelben tönkrement. (egyfajta teológiai magyarázat szerint ez azt jelenti, hogy míg Bábelnél az addig egyetlen nyelvből sok nyelv lett, így értetlenség és zűrzavar alakult ki, pünkösdkor sok nyelvűek értették meg az eredetileg egy nyelven megszólaló evangéliumot.)

Aznap mintegy háromezer ember keresztelkedett meg.
A pünkösdi ünnep tárgya a húsvéti misztérium beteljesedése: a Szentlélek eljövetele, és az egyház születésnapja. Mivel a Szentlélek tüzes nyelvek alakjában áradt ki, ezért a liturgia színe piros, miként a vértanúké; jelképe viszont a galamb, mert Jézus megkeresztelkedésekor fehér galamb képében szállott alá.
A néphit szerint amelyik házra galamb szállt pünkösdkor, jó szerencsére számíthatott.

Pünkösdkor a természet kivirulása is az újjászületésre, Isten megújító erejére emlékeztet, amely a mostani nehéz időszakban is reménységgel tölt el, alkalmas életünk átgondolására, jó cselekedetre, nyitottságra, befogadásra.

Az ünnepről május hónapot pünkösd havának is nevezik, melynek egyik legfontosabb jelképe a pünkösdi rózsa, amely a pünkösdi ünnepkör és a tavasz legfontosabb kelléke.

A magyar kultúrában több szokás kötődik a pünkösdhöz. Több elemük a kereszténység előtti pogány időkbe nyúlik vissza.

Csíksomlyói búcsú
Az egyik legfontosabb magyar Mária-kegyhely Csíksomlyón található. A 15. századból maradt fenn az első írásos emlék, amely beszámol a pünkösdi zarándoklatról. A katolikus hívek pünkösdszombatra érkeztek meg a csíksomlyói kegytemplomhoz, majd mise után felvonultak a két Somlyó-hegy közé. A népszokás ma is élő hagyomány, a csíksomlyói búcsú a magyarság egyetemes találkozóhelyévé nőtte ki magát.

Minden évben a pünkösdi ünnepre készülve, az emberek szerte a világon megünneplik a Szentlélek eljövetelét és az apostolok erejét. A pünkösdi ünnep nem csupán egy vallási esemény, hanem egy olyan alkalom, amely arra emlékeztet bennünket, hogy az újjászületés és az erő forrása mindig jelen van az életünkben.
Ideje lenne, hogy erőnket külön-külön és egyesítve is az egymás közötti megbékélésre, népek,-nemzetek-vallások békéjére fordítanánk.

Írta: Szerkesztőség     2024. május 17. péntek 18:56