„Áldott szép Pünkösdnek gyönyörű ideje,
Mindent egészséggel látogató ege,
Hosszú úton járókot könnyebbítő szele!
Te nyitod rózsákot meg illatozásra,
Néma fülemile torkát kiáltásra,
Fákot is te öltöztetsz sokszínű ruhákba.
(Balassi Bálint)
Milyen ravasz ez a tavasz….., elkényeztet bennünket, hiszen oly sok szép ünnepünk volt már eddig is.
Megemlékeztünk a nőnapról, március 15-ről, húsvétról, május 1-ről, az anyák napjáról.
És most a húsvétot követő ötvenedik napon piros pünkösd vasárnapján a Szentlélek eljövetelére emlékezik a keresztény világ.
Pünkösd legfontosabb jelképe az olajágat tartó galamb, mivel „Isten lelke”, a Szentlélek, hagyományosan galamb formájában szállt alá az égből, és így ábrázolja a keresztény ikonográfia.
A Szentlélek és Pünkösd színe a piros, ilyenkor a pap is piros miseruhát ölt, és az ilyenkor virágzó pünkösdi rózsa színéről ered a „piros pünkösd” elnevezés is.
Pünkösdhöz számos népszokás és hagyomány is kapcsolódik.
A néphit szerint a pünkösdi harmatnak gyógyító ereje van, ezért ha beteg volt a házban, ebből főztek neki teát.
A május elsején állított májusfát sokfelé pünkösdkor bontották le. A májusfa, és a zöld ág a legtöbb esetben udvarlási szándékot is jelentett.
A pünkösdi királlyá választott legényt nagy tisztelettel kezelték, minden lakodalomba, mulatságra, ünnepségekre hivatalos volt és a kocsmában is ingyen ihatott, hiszen az ügyességi versenyen ő volt a ”legkirályabb„ legény.
A pünkösdi király és királyné pedig a gyerekek vagy a fiatalok csapata élén végig járta a falu házait és adományokat gyűjtöttek.
Minden falusi portán ilyenkor a hagyományos pünkösdi ételeket főzték,- rántott szárnyasokat birkapörköltet, báránypaprikást, az édes tésztákat friss gyümölccsel töltötték meg, a bodza virágát pedig italként fogyasztották.
A régi időkben pünkösdkor számos búcsút tartottak.
Ezek közül a leghíresebb a csíksomlyói búcsú, amelynek hagyományáról az első írásos emlék a XV. századból maradt fenn. A Hungaricum Bizottság a csíksomlyói pünkösdi búcsút és kegyhelyet hungarikummá nyilvánította.
„Olyan szépen cseng a harang,
Mintha nem is harang volna,
hanem ezer harangvirág
Imádságos szava szólna.
Piros pünkösd vasárnapján
Piros rózsa nyíl a kertben,
Kis szívünkben tiszta öröm
Imádsága énekeljen.
Piros pünkösd vasárnapján
Szálljon reánk a szentlélek,
S térde hullva mondjunk hálát
A mindenség Istenének.”
(Benedek Elek: Pünkösdi harangok)
„Áldott szép Pünkösdnek gyönyörű ideje,
Mindent egészséggel látogató ege,
Hosszú úton járókot könnyebbítő szele!
Te nyitod rózsákot meg illatozásra,
Néma fülemile torkát kiáltásra,
Fákot is te öltöztetsz sokszínű ruhákba.
(Balassi Bálint)
Milyen ravasz ez a tavasz….., elkényeztet bennünket, hiszen oly sok szép ünnepünk volt már eddig is.
Megemlékeztünk a nőnapról, március 15-ről, húsvétról, május 1-ről, az anyák napjáról.
És most a húsvétot követő ötvenedik napon piros pünkösd vasárnapján a Szentlélek eljövetelére emlékezik a keresztény világ.
Pünkösd legfontosabb jelképe az olajágat tartó galamb, mivel „Isten lelke”, a Szentlélek, hagyományosan galamb formájában szállt alá az égből, és így ábrázolja a keresztény ikonográfia.
A Szentlélek és Pünkösd színe a piros, ilyenkor a pap is piros miseruhát ölt, és az ilyenkor virágzó pünkösdi rózsa színéről ered a „piros pünkösd” elnevezés is.
Pünkösdhöz számos népszokás és hagyomány is kapcsolódik.
A néphit szerint a pünkösdi harmatnak gyógyító ereje van, ezért ha beteg volt a házban, ebből főztek neki teát.
A május elsején állított májusfát sokfelé pünkösdkor bontották le. A májusfa, és a zöld ág a legtöbb esetben udvarlási szándékot is jelentett.
A pünkösdi királlyá választott legényt nagy tisztelettel kezelték, minden lakodalomba, mulatságra, ünnepségekre hivatalos volt és a kocsmában is ingyen ihatott, hiszen az ügyességi versenyen ő volt a ”legkirályabb„ legény.
A pünkösdi király és királyné pedig a gyerekek vagy a fiatalok csapata élén végig járta a falu házait és adományokat gyűjtöttek.
Minden falusi portán ilyenkor a hagyományos pünkösdi ételeket főzték,- rántott szárnyasokat birkapörköltet, báránypaprikást, az édes tésztákat friss gyümölccsel töltötték meg, a bodza virágát pedig italként fogyasztották.
A régi időkben pünkösdkor számos búcsút tartottak.
Ezek közül a leghíresebb a csíksomlyói búcsú, amelynek hagyományáról az első írásos emlék a XV. századból maradt fenn. A Hungaricum Bizottság a csíksomlyói pünkösdi búcsút és kegyhelyet hungarikummá nyilvánította.
„Olyan szépen cseng a harang,
Mintha nem is harang volna,
hanem ezer harangvirág
Imádságos szava szólna.
Piros pünkösd vasárnapján
Piros rózsa nyíl a kertben,
Kis szívünkben tiszta öröm
Imádsága énekeljen.
Piros pünkösd vasárnapján
Szálljon reánk a szentlélek,
S térde hullva mondjunk hálát
A mindenség Istenének.”
(Benedek Elek: Pünkösdi harangok)
Írta: Szerkesztőség 2023. május 25. csütörtök 17:38