Semmelweis Ignác németajkú fűszerkereskedő család 5. gyermekeként született 1818. július 1-én a tabáni Meindl házban, ám magát kiskorától magyarnak vallotta.
Érdeklődése, mint minden zseninek rendkívül sokoldalú volt, - a pesti egyetem bölcsészeti tanfolyamát, majd a bécsi jogi kar óráit is látogatta, mielőtt az orvosi képzés ragadta volna meg legjobban a fantáziáját.
Doktori értekezését 1844-ben egyébként botanikai témában írta. Még ebben az évben szülésmesteri oklevelet szerzett, és egy évvel később sebészdoktorrá avatták.
A magát folyamatosan képző Semmelweis, belgyógyászati, patológiai, sebészeti, valamint szülészeti kurzusokat és előadásokat hallgatott, és 28 éves korában Klein professzor tanársegédje lett, Európa legjobb klinikájának számító bécsi szülészeten.
Itt különös dologra figyelt fel: míg az osztályon szülő nők tizede hunyt el a szülés vagy vetélés után bekövetkező gyermekágyi lázban, addig a klinika bábaképzőjén a halálozási mutató 3.5 % alatt maradt.
Sem a klinikán, sem a bábaképzőben nem mostak kezet a hallgatók és a munkatársak.
A különbség az volt, hogy a bábaképző szülésznői nem jártak át a boncterembe, mert nem végeztek boncolást.
A fiatal magyar orvos elsőként - a tudományt 30 évvel megelőzve felismerte, hogy a boncteremből kilépő és a szülőszobába kézfertőtlenítés nélkül belépő orvosok felelősek a szülő nők haláláért. A gyermekágyi láznak a hőemelkedésen kívül sok tünete van : vérzés, hányinger, lázrohamok, megemelkedő vérnyomás és egyéb sokkszerű tünetek.
A felismerésben szerepet játszott kollegája és barátja halála, aki boncolás okozta vérmérgezésben halt meg. Semmelweis barátja, Jacob Kolletschka boncolási jegyzőkönyvét olvasva eltöprengett azon, hogy a kórkép, amely a kórbonctani professzor halálát okozta, kísértetiesen hasonlított a gyermekágyi lázhoz, amely a kismamák halálát is okozta.
Elsőként mondta ki, hogy a gyermekágyi láz nem önálló kórkép, hanem bomlott szerves anyagok okozta fertőzés következménye.
Hamarosan rájött a hatásos védekezésre: erőteljes kézmosást kell végezni klórvizes, azaz klórmeszes oldatban. A későbbi összefüggésre ennek alkalmazása közben jött rá. Ekkoriban még nem ismerték a kórokozó baktériumokat, de a klór a kezet fertőtlenítette és a kézre tapadt baktériumokat megölte. A mikroorganizmusok felfedezését Louis Pasteur munkássága hozta meg, melynek nyomán kezdett Joseph Lister angol sebész a karbolsavas antiszepszissel foglalkozni 1865-ben, - a sors fintoraként, Semmelweis halála évében.
Semmelweis kötelezte az orvosokat, az orvostanhallgatókat és az ápolószemélyzetet a szülészeti osztályokra történő belépés előtti klórmész-oldatos kézmosásra, valamint az egyes betegek vizsgálata közötti klóros negyedórás kézmosásra. Ragaszkodott a kórtermek rendszeres takarításához, szellőztetéséhez és a gyakori ágyhuzatcseréhez.
Akkoriban ezek rendkívül népszerűtlen intézkedések voltak az orvos kollegák körében mert nem látták be az ok-okozati összefüggést. A statisztikai bizonyítékokat pedig komolytalannak tartották.
1848-ban a bécsi orvosok megszabadultak kényelmetlen magyar kollegájuktól, és Semmelweis távozása után ismét rekordmagasságokba szöktek a gyermekágyi lázzal összefüggő halálesetek.
1851-ben Semmelweis Ignácot kinevezték a Rókus Kórház főorvosának, majd 1855-ben a Pesti Tudományegyetem szülészeti és nőgyógyászati professzora lett. Elsőként végzett Magyarországon petefészek-műtétet, császármetszést pedig másodikként. A vezetése alatt álló intézményben a gyermekágyi láznak szinte nyoma sem maradt.
1858-ban A gyermekágyi láz kóroktana címmel hosszabb cikksorozatot közölt az Orvosi Hetilapban.
Semmelweis Ignác gyermekágyi lázzal kapcsolatos felfedezéseinek 1847 és 1861 között nyomtatott formában megjelent egyes dokumentumait 2013-ban az UNESCO a világemlékezet részévé nyilvánította.
A támadások megviselték Semmelweis idegrendszerét. 1865. augusztus 13-án méltatlan állapotban halálozott el Döblingben. Halálának körülményei évtizedek óta tudományos viták tárgya. A boncolási jegyzőkönyv szerint a jobb kezén kialakult csontvelőgyulladásból támadt szepszisben halt meg, abban a betegségben tehát, amelynek kórlényegét felfedezte.
2010 novemberében prof. dr. Réthelyi Miklós nemzetierőforrás-miniszter nyújtotta be azt a törvényjavaslatot, amelyben Semmelweis Ignác születésnapját ünnepnappá, azaz fizetett munkaszüneti nappá kérte bevezetni az egészségügyi ágazta munkavállalója részére – ezzel is elismerve a társadalom valamennyi tagja javára végzett áldozatos tevékenységüket.
A javaslat 2011-ben lépett hatályba, és azóta minden év július elseje a magyar egészségügy legnagyobb ünnepe.
Ezen a napon Semmelweis Ignác orvosra, a magyar orvostudomány egyik legnagyobb alakjára, az anyák megmentőjére emlékezünk.
Semmelweis Ignác nevét ma egyetem, múzeum viseli. Emlékérem és jutalom díj is elnevezésre került róla, melynek átadására születésnapján, a Semmelweis-napon kerül sor. Díszsírhelye egykori szülőházában található.
Munkásságát, hősies, küzdelmes életútját dr. Benedek István és dr. Antall József kutatómunkája tette lehetővé, hogy megismerjük.
Miért is tarjuk fontosnak, hogy a szokásos rövid utalások helyett részletesen mutatjuk be életmentő felfedezését és keserves, küzdelmes életútját?
Nem tagadhatjuk el, hogy sokan járnak hasonló cipőben manapság is, sokak áldozatos helytállását nem ismerik el úgy, ahogyan az elvárható lenne.
Köszönet a rendkívüli orvosi bérfejlesztésért, mely lehetővé teszi, hogy évente több milliárdnyi paraszolvencia maradjon a betegek és hozzátartozóik zsebében.
Köszönet a 2016 óta folyamatos szakdolgozói bérfejlesztésért, azonban ez, mint ahogyan azt folyamatosan jeleztük, és javaslatot dolgoztunk ki az orvos-szakdolgozói bérarány helyreállítására – még várat magára.
Nem hallgathatjuk el a gazdasági, műszaki és háttérszolgáltatást nyújtók saját bértábla iránti igényét, mely még mindig nem került elfogadásra, holott a gyógyítás is csapatmunka!
És a szociális ágazati munkavállalók bérfelzárkóztatását is Megállapodásba kell foglalni, hogy a két ágazat közötti egészséges átjárhatóságot biztosítsuk, és, hogy senkit ne hagyjunk az út szélén gondoskodás nélkül.
Ezért is volt a szakszervezetünk számára öröm, hogy sikerült elfogadtatnunk a kormánnyal, hogy a szociális munka ünneplése is munkaszüneti nappal elismerésre került 2017. november 12-vel.
Semmelweis Ignác németajkú fűszerkereskedő család 5. gyermekeként született 1818. július 1-én a tabáni Meindl házban, ám magát kiskorától magyarnak vallotta.
Érdeklődése, mint minden zseninek rendkívül sokoldalú volt, - a pesti egyetem bölcsészeti tanfolyamát, majd a bécsi jogi kar óráit is látogatta, mielőtt az orvosi képzés ragadta volna meg legjobban a fantáziáját.
Doktori értekezését 1844-ben egyébként botanikai témában írta. Még ebben az évben szülésmesteri oklevelet szerzett, és egy évvel később sebészdoktorrá avatták.
A magát folyamatosan képző Semmelweis, belgyógyászati, patológiai, sebészeti, valamint szülészeti kurzusokat és előadásokat hallgatott, és 28 éves korában Klein professzor tanársegédje lett, Európa legjobb klinikájának számító bécsi szülészeten.
Itt különös dologra figyelt fel: míg az osztályon szülő nők tizede hunyt el a szülés vagy vetélés után bekövetkező gyermekágyi lázban, addig a klinika bábaképzőjén a halálozási mutató 3.5 % alatt maradt.
Sem a klinikán, sem a bábaképzőben nem mostak kezet a hallgatók és a munkatársak.
A különbség az volt, hogy a bábaképző szülésznői nem jártak át a boncterembe, mert nem végeztek boncolást.
A fiatal magyar orvos elsőként - a tudományt 30 évvel megelőzve felismerte, hogy a boncteremből kilépő és a szülőszobába kézfertőtlenítés nélkül belépő orvosok felelősek a szülő nők haláláért. A gyermekágyi láznak a hőemelkedésen kívül sok tünete van : vérzés, hányinger, lázrohamok, megemelkedő vérnyomás és egyéb sokkszerű tünetek.
A felismerésben szerepet játszott kollegája és barátja halála, aki boncolás okozta vérmérgezésben halt meg. Semmelweis barátja, Jacob Kolletschka boncolási jegyzőkönyvét olvasva eltöprengett azon, hogy a kórkép, amely a kórbonctani professzor halálát okozta, kísértetiesen hasonlított a gyermekágyi lázhoz, amely a kismamák halálát is okozta.
Elsőként mondta ki, hogy a gyermekágyi láz nem önálló kórkép, hanem bomlott szerves anyagok okozta fertőzés következménye.
Hamarosan rájött a hatásos védekezésre: erőteljes kézmosást kell végezni klórvizes, azaz klórmeszes oldatban. A későbbi összefüggésre ennek alkalmazása közben jött rá. Ekkoriban még nem ismerték a kórokozó baktériumokat, de a klór a kezet fertőtlenítette és a kézre tapadt baktériumokat megölte. A mikroorganizmusok felfedezését Louis Pasteur munkássága hozta meg, melynek nyomán kezdett Joseph Lister angol sebész a karbolsavas antiszepszissel foglalkozni 1865-ben, - a sors fintoraként, Semmelweis halála évében.
Semmelweis kötelezte az orvosokat, az orvostanhallgatókat és az ápolószemélyzetet a szülészeti osztályokra történő belépés előtti klórmész-oldatos kézmosásra, valamint az egyes betegek vizsgálata közötti klóros negyedórás kézmosásra. Ragaszkodott a kórtermek rendszeres takarításához, szellőztetéséhez és a gyakori ágyhuzatcseréhez.
Akkoriban ezek rendkívül népszerűtlen intézkedések voltak az orvos kollegák körében mert nem látták be az ok-okozati összefüggést. A statisztikai bizonyítékokat pedig komolytalannak tartották.
1848-ban a bécsi orvosok megszabadultak kényelmetlen magyar kollegájuktól, és Semmelweis távozása után ismét rekordmagasságokba szöktek a gyermekágyi lázzal összefüggő halálesetek.
1851-ben Semmelweis Ignácot kinevezték a Rókus Kórház főorvosának, majd 1855-ben a Pesti Tudományegyetem szülészeti és nőgyógyászati professzora lett. Elsőként végzett Magyarországon petefészek-műtétet, császármetszést pedig másodikként. A vezetése alatt álló intézményben a gyermekágyi láznak szinte nyoma sem maradt.
1858-ban A gyermekágyi láz kóroktana címmel hosszabb cikksorozatot közölt az Orvosi Hetilapban.
Semmelweis Ignác gyermekágyi lázzal kapcsolatos felfedezéseinek 1847 és 1861 között nyomtatott formában megjelent egyes dokumentumait 2013-ban az UNESCO a világemlékezet részévé nyilvánította.
A támadások megviselték Semmelweis idegrendszerét. 1865. augusztus 13-án méltatlan állapotban halálozott el Döblingben. Halálának körülményei évtizedek óta tudományos viták tárgya. A boncolási jegyzőkönyv szerint a jobb kezén kialakult csontvelőgyulladásból támadt szepszisben halt meg, abban a betegségben tehát, amelynek kórlényegét felfedezte.
2010 novemberében prof. dr. Réthelyi Miklós nemzetierőforrás-miniszter nyújtotta be azt a törvényjavaslatot, amelyben Semmelweis Ignác születésnapját ünnepnappá, azaz fizetett munkaszüneti nappá kérte bevezetni az egészségügyi ágazta munkavállalója részére – ezzel is elismerve a társadalom valamennyi tagja javára végzett áldozatos tevékenységüket.
A javaslat 2011-ben lépett hatályba, és azóta minden év július elseje a magyar egészségügy legnagyobb ünnepe.
Ezen a napon Semmelweis Ignác orvosra, a magyar orvostudomány egyik legnagyobb alakjára, az anyák megmentőjére emlékezünk.
Semmelweis Ignác nevét ma egyetem, múzeum viseli. Emlékérem és jutalom díj is elnevezésre került róla, melynek átadására születésnapján, a Semmelweis-napon kerül sor. Díszsírhelye egykori szülőházában található.
Munkásságát, hősies, küzdelmes életútját dr. Benedek István és dr. Antall József kutatómunkája tette lehetővé, hogy megismerjük.
Miért is tarjuk fontosnak, hogy a szokásos rövid utalások helyett részletesen mutatjuk be életmentő felfedezését és keserves, küzdelmes életútját?
Nem tagadhatjuk el, hogy sokan járnak hasonló cipőben manapság is, sokak áldozatos helytállását nem ismerik el úgy, ahogyan az elvárható lenne.
Köszönet a rendkívüli orvosi bérfejlesztésért, mely lehetővé teszi, hogy évente több milliárdnyi paraszolvencia maradjon a betegek és hozzátartozóik zsebében.
Köszönet a 2016 óta folyamatos szakdolgozói bérfejlesztésért, azonban ez, mint ahogyan azt folyamatosan jeleztük, és javaslatot dolgoztunk ki az orvos-szakdolgozói bérarány helyreállítására – még várat magára.
Nem hallgathatjuk el a gazdasági, műszaki és háttérszolgáltatást nyújtók saját bértábla iránti igényét, mely még mindig nem került elfogadásra, holott a gyógyítás is csapatmunka!
És a szociális ágazati munkavállalók bérfelzárkóztatását is Megállapodásba kell foglalni, hogy a két ágazat közötti egészséges átjárhatóságot biztosítsuk, és, hogy senkit ne hagyjunk az út szélén gondoskodás nélkül.
Ezért is volt a szakszervezetünk számára öröm, hogy sikerült elfogadtatnunk a kormánnyal, hogy a szociális munka ünneplése is munkaszüneti nappal elismerésre került 2017. november 12-vel.
Írta: Szerkesztőség 2022. június 29. szerda 22:36