Az EDDSZ munkaidővel kapcsolatos állásfoglalása

a Szociális és Munakügyi Minisztérium az Egészségügyi Minisztérium és Igazságügyi Minisztérium egyes törvények munka- és pihenőidőre vonatkozó szabályainak módosításáról szóló előterjesztésről.

Az előterjesztést az Országos Érdekegyeztető tanácson történő érdemi tárgyalásra és bármilyen megállapodás kötésére alkalmatlannak tartom.
Az előterjesztésben javasolt törvények a Munkatörvénykönyv és az Egészségügyi tevékenység végzéséről szóló 2003. évi LXXXIV. tv. módosítására tett javaslatok nem felelnek meg, sőt ellent mondanak a 2003/88/EK munkaidő irányelvben foglaltakkal.
Az előterjesztésben a javaslat pl. kétféle munkaidőt fogalmaz meg aktív és inaktív munkaidőt az ügyeletre vonatkozóan. A hivatkozott munkaidő-szervezés egyes szempontjairól szóló irányelv ilyen megkülönböztetést nem ismer. A törvénymódosítás tervezetekben és annak indokolásaiban mindenhol hivatkoznak arra, hogy az ügyelet teljes időtartama munkaidőnek minősül.
A tervezetek azonban az egészségügyi ügyelet fogalmának bevezetésével a készenléti jellegű munkakör fogalmának bevezetésével az Európai Uniós irányelvben foglaltakat kívánják kijátszani, természetesen a munkavállalók kárára.
Az Alkotmány Bíróság 72/2006. (XII.15.) AB határozatában a 233/2000. Korm. rendelet ügyeletre, készenlétre vonatkozó rendelkezéseit megsemmisítette „pro futuro”.
Több esetben az előterjesztők a törvényeket módosító javaslataik indokolásában az Alkotmány Bíróság határozatában foglaltakra hivatkoznak.
Az előterjesztés az Alkotmány bírósági határozatban foglalt, a jogalkotóknak előírt iránymutatást követelményét nem tartja be, mert az ügyeleti idő tervezet szerinti újraszabályozásával nem teremtette meg az egyensúlyt a betegek magas szintű ellátáshoz fűződő joga és az egészségügyben dolgozó munkavállalók pihenéshez való alapjog között.
A javaslat szerint egy héten 60 óránál több időt a tényleges egészségügyi tevékenységgel nem lehet eltölteni, 6 havi átlag munkaidő keretet figyelembe véve, azonban ebbe az időbe a jogalkotó által meghatározott rendelkezésre állás idejét nem számítják be. Az ügyeleti szolgálatot teljesítők természetesen így a jövőben is nem 60 órát, hanem ennél többet állnak rendelkezésre, illetve végeznek munkát.
Határozottan tiltakozunk a 233/2000 Korm. rendelet Alkotmány Bíróság által hatályon kívül helyezett ügyeleti díj (ügyelet) mértékének a 2003 évi LXXXIV. törvénybe történő beépítéséhez. Az előterjesztők a Vorel ügyre hivatkoznak az Európai Bíróság végzésében a (35. pont második fordulat,) egyértelműen kimondja, hogy ”amennyiben az ilyen rendszer teljes mértékben biztosítja a munkavállalóknak az említett irányelvek által utóbbiak egészségének és biztonságának hatékony védelme érdekében biztosított jogok hatékony érvényesülését.” E megállapítással együtt lehet csak értelmezni az ügyeleti díjazásra vonatkozó Vorel ügyben hozott Európai Bírósági döntést.
A törvény módosítására tett javaslat a díjazás tekintetében sem felel meg az Európai Bíróság döntésének.

Budapest, 2007. április 24.

Írta: Szerkesztőség     2007. április 24. kedd 00:00