Nyomtatás

A német modell

Írta: Dr. Cser Ágnes 2006. szeptember 14.

Németországi egészségbiztosítási tapasztalatok


Németországban az önsegélyezésből 1883-ban Bismarck nevéhez kötődően alakult ki az önszerveződő rendszer egységes szabályozásával a társadalombiztosítás, amit a hagyományosan egymás mellett működő területi, szakmai (céhek), vállalati beteg- és nyugdíjpénztárak egységesítésével valósították meg.
Kezdeti időkben is már 8% körüli eltéréseket tapasztaltak a pénztárak között a járulék szintekben, amely az egységes ellátást veszélyeztette. Az eltérések mértéke gazdasági változások, fejlődés miatt tovább nőtt. A szolidaritás, a társadalmi igazságosság elvének érvényesítése érdekében elsőként a nyugdíjpénztárak közötti kiegyenlítés kezdődött meg 1975-ben. Az itt szerzett tapasztalatok alapján az egyre növekvő különbségek miatt az egészségpénztárak kiegyenlítésére 1989-ben hoztak döntést a „Gesundheitsreformgesetz”-ben. Eszerint a kiegyenlítésre regionális szinten 10% szövetségi szinten 12,5%-ban szabták meg azt a bevételi különbséget, amely felett kiegyenlítésre került sor.
Miután ez az intézkedés nem hozta meg a várt eredményt – az eltérések 10% körül maradtak – ezért az egészségügy egészét érintő összetett döntést hoztak 1993-ban. A „Gesundheitsstrukturgesetz”-ben. A kiegyenlítés politikai háttere a „Lahnstein” kompromisszumon alapult.
A kockázati struktúra kiegyenlítési elemei:
•    a bevétel,
•    a kor,
•    a jogosult által eltartott családtagok száma.
A kiegyenlítés számításának pontosabbá tételét évek óta tervezik
E döntést követte a pénztárak közötti szabad átjelentkezés lehetősége 1996-ban.

Az eltelt időben a következőket tapasztalták:

a./ A kis egészségpénztárak gazdaságilag teherbíró pénztárakhoz csatlakoztak. Míg 1992-ben közel 1300, 1997 végén 610, 1999-ben 470 volt a betegpénztárak száma, 2006-ban 220 volt a betegpénztárak száma

b./ A biztosítottak az év végén cserélhetnek pénztárt. Az első évben már 100 ezer, a harmadik évben már közel 4 millió biztosított váltott betegpénztárat.

c./ A várt kedvező hatások az ésszerű biztosított magatartáson alapulnak. Ennek feltétele az, hogy átfogóan és függetlenül tájékozódhassanak az egyes betegpénztárak előnyeiről és hátrányairól, mielőtt arról döntenek, hogy maradnak-e az eddigi betegpénztárnál, vagy váltsanak. Erre a tájékozódásra nincs mód. Az átlépésre vonatkozó döntésüket ezért elsősorban a befizetendő járulék mértéke alapján hozzák.

d./ E verseny negatív hatásai jelentkeznek. A törvény betűjét nem sértve, de szellemével ellentétben marketing eszközökkel elkezdődött a jó kockázatúak közvetett módon való lefölözése. Így a verseny lényegében az egészséges fiatal biztosítottakért folyik.

e./ A pontatlan adatok, nagyvonalú becslések miatt a kiegyenlítés előfeltevéseken alapul, melynek következtében a tervezés, könyvelés pontossága rendkívüli módon romlott. Az állandó havi korrekciók megnehezítik a működtetést. A végelszámolás vitákhoz, váratlan hiányokhoz vezet.

f./ Mindezek alapján a kiegyenlítést végző „Bundesversicherungsamt” és egyes betegpénztárak között állandósultak a viták, sőt perek is folyamatban vannak. A kiegyenlítési viták odáig fajulnak, hogy a betegpénztárak megtagadják a kiegyenlítő alapba történő befizetéseket.

A szolidaritás a társadalmi igazságosság fenntartásának érdekében történő kiegyenlítés a gyakorlatban korlátozottan, nehezen érvényesíthető, ezért a betegpénztárak megszűnése, „kényszefúziója” tovább tart. A fúziót törvényben kívánják szabályozni.


A „több-biztosítós” rendszer működésképtelenségére vonatkozó tudományos-módszertani megállapításokat a németországi tapasztalatok is bizonyítják. Előreláthatóan – miután e rendszerből „kilépni” nem lehet – a betegpénztárak fúziója még legalább egy évtizedig eltart. A végén az utolsó két „versengő betegpénztár” közül a győztes hozza létre az egyszervezetű, szövetségi szinten egységes, szolidaritás alapú, társadalmi kockázatközösséget fenntartó, az egészségi kockázatokat értékelő és kezelő intézményt.

Magyarországon, valamint az új EU tagállamok közül többekben bizonyos üzleti körök és az őket kiszolgáló álpolitikusok, álszakértők tudatosan, mások tudatlanságból nem veszik figyelembe a tudományos-módszertani alapokat, gyakorlati tapasztalatokat.

Hazánkban e hibás megoldásokat lehetséges reform alternatívaként reklámozzák. Az egészségügy-egészségbiztosítás megújításától várt népegészségi-szociális-gazdasági fejlődést kizárólag az Országos Egészségbiztosítási Pénztár megerősítésével, fejlesztésével érhetjük el.

Budapest, 2006. december 12.


Jankó András

Kiemelt videó

További videók