Március 15

1848

„Ezernyolcszáznegyvennyolc, te csillag,
Te a népek hajnalcsillaga!...
Megvirradt, fölébredett a föld, fut
A hajnaltól a nagy éjszaka.
Piros arccal
Jött e hajnal,
Piros arca vad sugára
Komor fényt vet a világra;
E pirúlás: vér, harag és szégyen
A fölébredt nemzetek szemében.”

• Így kezdődik a vers, amelyet Petőfi 1848. őszén írt, és amely március 15-ét örökké emlékezetessé teszi a magyar történelemben.

Jókai Mór ekképp írt 1848. március 15-ről: „Ezt a napot Petőfi napjának nevezze a magyar nép, mert ezt a napot ő állítá meg az égen, hogy alatta végig küzdhesse a nemzet, hosszúra nyúlt harcát szabadsága ellenségeivel.”

A nagy magyar mesemondó igazat mondott, mert ennek a napnak valóban Petőfi Sándor volt a kulcsfigurája.

Egyedül Petőfi volt az, akit nem ért váratlanul a forradalmi hullám Európában és magyar földön.

Arany Jánosnak már 1948. január 29-én azt írta: „Bújj el Jankó, mert háború lesz, már itt van a szomszédban….”

Petőfi költészetében a forradalmi látomás-versek már 1846-tól önálló vonulatot alkotnak, és nem véletlen, hogy ebben az időben figyelt fel rá a titkosrendőrség is.

Szekrényesy András pesti főkapitány figyelmét felhívták arra, hogy ….” Pesten most egy bizonyos Petőfi Sándor, az ott megjelenő Divatlap munkatársa, azzal tűnt föl, hogy politikai verseket és cikkeket ír, és hogy ezekben, valamint bizalmas körökben tett szóbeli nyilatkozataival, exaltált gyűlöletet árul el az osztrák államigazgatás ellen; a legközelebbi jövőre nézve pedig a fennálló teljes felfordulását és a véres katasztrófát jósolja.”

1848. március 15-én minden a Pilvax kávéházból indult ki, ahová korán reggel Petőfi Sándor, Jókai Mór és Vasvári Pál sietett. Petőfi zsebében már ott volt az előző este megírt Nemzeti dal, Irinyi József végleges formába szedte a 12 pontot, amihez magyarázatképpen Jókai még egy proklamációt is írt.

Kabátjuk hajtókáján ott virított a háromszínű kokárda, amely azóta is jelképként köti össze a világban szétszóródott magyarságot.

A piros a hazáért életüket áldozó hősök vérét, a fehér a békét, a zöld pedig az anyaföldet jelképezi.

Az emlékezet szerint Szendrey Júlia és Laborfalvi Róza március 14-én este akkor varrta meg az első kokárdákat, amikor velük egy szobában Petőfi Sándor megírta a Nemzeti dalt.

Petőfi megszállottja volt a francia forradalomnak, ahogy ő írta: „Évek óta csaknem kirekesztőleges olvasmányom, reggeli és esteli imádságom, mindennapi kenyerem a francia forradalom története, a világnak ez új evangéliuma, melyben az emberiség második megváltója, a szabadság hirdeti igéit….”

A kokárda is a francia forradalom nyomán lett hagyomány, a magyar szabadságharcosok viseltek először nemzeti színű szalagot.

Iskolai tanulmányainkból, a kortársak feljegyzéseiből és a történészek kutatásaiból ma már nyomon követhetjük, hogy mi is történt 1848. március 15-én, azután, hogy a Pilvax kávéház ajtaján kilépve elindultak a márciusi ifjak, hogy megrengessék a világot……

Azt is tudjuk, hogy miként bukott el a magyar forradalom, de ez a dátum a magyar szívekben sajátos jelentéstartalommal bír: mindig magában hordozza a szabadság, a fejlődés, a nemzeti tudat érzését.

1848. március 15-nek köszönhetjük himnuszunkat, zászlónk piros-fehér-zöld színeinek hivatalossá válását, hogy országunk fővárosa Pozsony helyett Budapest és, hogy a magyarok hivatalos nyelve pedig a gyönyörű és egyedülálló magyar nyelv lett.

Petőfi Sándor a nemzeti legendárium egyik központi alakja lett, élete és halála legalább annyira kultusz tárgya, mint költészete.

Petőfi sokrétű tehetség volt, csodálatos versei mellett a színészetre is érzett elhivatottságot, valamint politikai és társadalmi éleslátásról is tanúságot tett.

De, mint minden géniusz, ő is kilóg a sorból, önfejű, makacs, szigorú bíráló, politikai és katonai feletteseivel és a vezetéssel nyíltan elégedetlen.

Katonai szolgálata alatt a forradalmár költő végül Bemben találta meg a maga forradalmi hadvezérét.

1849. július 31-én áldozta életét a Segesvár melletti fehéregyházi csatában.

Halála, amely azóta is számtalan találgatásra ad okot, pótolhatatlan vesztesége a magyar irodalomnak.

2024. március 15-én azokra a lánglelkű emberekre emlékezünk, akik 176 évvel ezelőtt indultak el a Pilvax kávéházból.

Közülük is különösen Petőfi Sándorra, aki ahogy ő fogalmazott úgy érezte a forradalom szelét előre, „mint kutya a földindulást..”

Március 15-e a modern parlamentáris Magyarország megszületésének napja, az 1848-49-es forradalom és szabadságharc kezdete, amelynek célja a Habsburg uralom megszüntetése, a függetlenség és az alkotmányos berendezkedés kivívása volt.

Március 15-e 1989-ben volt előszőr munkaszüneti nap, 1990 óta hivatalos nemzeti ünnep és egyben a magyar sajtó napja.

1848. március 15-e az összefogásról, a küzdeni akarásról, a kitartásról, a hazaszeretetről tett tanúbizonyságot.

Magyarországon 2024- ben ugyanezen értékekre van ma is szükség.

„A magyar név megint szép lesz,
Méltó régi nagy hiréhez;”

Petőfi Sándor: Nemzeti dal

(részlet)

Írta: Szerkesztőség     2024. március 14. csütörtök 19:09