Ápolók Nemzetközi Napja a COVID-19 harmadik hulláma idején 2021. május 12-én

Ápolók Nemzetközi Napja május 12. - Magyar Ápolók Napja február 19.

Florence Nightingale (1820-1910) - Kossuth Zsuzsanna (1817-1857)

Kevés nemzet mondhatja el, hogy a nemzetközi hírnévre szert tett Florence Nightingale az első ismert ápolónő munkásságát megelőzte egy magyar asszony, hazánk első országos főápolónője, Kossuth Zsuzsanna.

Kossuth Zsuzsanna az ápolói hivatás hitvallását a következőkben fogalmazta meg: "Egy legyen bennünk az akarat, felkeresni a szenvedést, s enyhíteni azt".

Florence Nightingale az 1853-56-os krími háború idején a törökországi brit katonai kórházban a tisztaság és a megfelelő ellátás megszervezésével nagyságrenddel csökkentette a halálozási arányt.

1860-ban nyitotta meg az első nővérképzőt Angliában, ahol hitvallása szerint képezték az ápolókat: "az ápolónő munkája háromszoros érdeklődést kíván: szellemi érdeklődést az eset iránt, szívbeli érdeklődést a beteg ember iránt, szakmai érdeklődést a gyakorlati munka technikája iránt."

Kossuth Zsuzsanna a szabadságharc idején lett országos főápoló, tragikusan fiatalon hunyt el, kényszerű emigrációban - Florence Nightingale 90 évig élt megbecsülésben, első nőként Becsületrenddel tüntették ki,

Florence Nightingale háborúban, Kossuth Zsuzsanna a szabadságharcban küzdött a katonák életéért, a gyógyulásukért.

Az eltelt 150 év után van-e olyan ápoló, akinek eszébe ötlött volna az a tehetetlenség és kiszolgáltatottság, amit a COVID-19 vírus megjelenése okozott?

Az ápolás óriási utat tett meg a gyógyítás fejlődésével együtt számos ápoló tudása is messze meghaladja a korábbi idők orvosainak tudását, felkészültségét. A tudomány, így a gyógyítás rohamos fejlődésével a hagyományos ápolás is robbanásszerűen fejlődött és szakosodott.

A szakavatott asszisztencia közreműködése nélkül az orvoslás sem tud önmagában létezni.

A COVID-19 idején azonban azzal kell szembesülni, hogy sem orvos, sem ápoló nem volt felkészülve és felkészítve a váratlan és ismeretlen veszélyre.

A kiszolgáltatottságban ápoló és beteg egyaránt a legnagyobb fokú kockázatnak lett kitéve védtelenül. Az egészségügy mellett a szociális bentlakásos intézményekben is folyik ápolás és gondozás. A társadalmak elöregedése miatt egyre nagyobb az igény ezekre az ápolási, gondozási intézményekre.

A nélkülözhetetlen ápolói tevékenység felbecsülhetetlenül felértékelődött, és azzal kell szembenéznünk, hogy minden körülmények között megteremtsük a biztonságukat – nemcsak az ápolókét, gondozókét, hanem az orvosokét és azoknak a közreműködő személyeknek is -, akik nélkül az egészségügyi és szociális ellátórendszer nem működik.

A COVID-19 vírus hatalmas áldozatokat követelt az ápolók közül is – az egész világ megmozdult, hogy kimutassa háláját és tiszteletét az ápolók és gyógyítók iránt. Ezt a tiszteletet és hálát kell megőriznünk a COVID-19 pandémia elmúlását követően is.

Miért a tavalyi köszöntőnket ismételtük meg idén?

Egy évvel ezelőtt az egész világ abban bízott, hogy a COVID-19 elmúlik...

Talán arra sem számított senki, hogy a harmadik hullámban már előre jelzik az állandó jelenlétét a vírusnak.

Az eddig megszokott életünk teljes mértékben megváltozott - az ápolókra pedig folyamatos, rendkívüli terhelés nehezedik. Testet, lelket és szellemet egyaránt próbára tevő és kizsigerelő.

A tisztelet, az elismerés, a tapsolás jól esik, de ezek nem ellensúlyozzák a tevékenységüket és helytállásukat.

Itt gyökeres változtatásra van szükség a munkájukhoz méltó bérezésre és rendkívüli juttatásokra, hogy megőrizzük őket, hogy méltó módon ismerjük el valóban azt, amit értünk tesznek.

A mi Megállapodás tervezetünk, mely a kormány jóváhagyására vár ezeket tartalmazza.

Írta: Szerkesztőség     2021. május 12. szerda 14:45