Nyomtatás

NEK. 2009. 01. 28. határozatai

Írta: Dr. Cser Ágnes 2009. január 28.

A Nemzeti Egészségügyi Kerekasztal
2009. január 28-ai
határozatai

1. A költségvetés adatai alapján az egészségügyi ellátás évrõl-évre kevesebb finanszírozási összegben részesül, és ez a tendencia 2009-ben is érvényesül a legcsekélyebb társadalmi közmegegyezés nélkül, megtetézve az ország teljes eladósításával. A legújabb kormányzati konvergencia jelentés szerint: „ A gyógyító- megelõzõ ellátások kiadásai GDP-hez viszonyított arányának utóbbi években megvalósult, a 2006. szeptemberi konvergencia programmal összhangban lévõ csökkenõ tendenciája hosszútávon az egészségügyi ellátások finanszírozásának fenntarthatóságát alapozza meg. A gyógyító-megelõzõ ellátások kiadásai 2006-ról 2008-ra a GDP arányában 3-ról 2,7%-ra csökkentek.”

Sem az elmúlt három évben, sem 2009-ben nem törekednek az egészségügyi ellátórendszer ellátási színvonalát megtartani. Az érvényesülõ szemléletben az egészségügy továbbra is csak a költségvetés kiadását növelõ tényezõ, s nem realizálják, hogy emberi erõforrása, és csúcs-technológia szükséglete révén húzóágazattá is válhatna a nemzetgazdaságban.

Nem veszik figyelembe, hogy az egészségügyet az infláció mindig jobban sújtja, mint más területeket. A forint árfolyam romlása – az import jelentõsége miatt – ezt még tovább tetézi.

Megengedhetetlen, hogy a tárcák közül a Pénzügyminisztérium befolyása meghatározó, ami a sarokszámokon belüli, teljességgel szakmai kompetenciát és felelõsséget igénylõ kérdésekben is rendre felülírja az Egészségügyi Minisztérium és az alapkezelõ Országos Egészségbiztosítási Pénztár álláspontját mind a költségvetés elõkészítésekor, mind a felhasználás során.

A társadalombiztosítás elvétõl idegen módon, döntõen a napi politika alakulásából vezethetõ le az egészségügyi közkiadások forrásfedezetének megteremtése.

Sajnálatos, hogy a népegészségügyi program nélkülözi az érdemi szakmai és tárcaközi tervezést, koordinációt, hatásvizsgálatot. Az erre biztosított források folyamatosan elégtelenek, a program szakmai háttere kiüresedett, a szervezetrendszere szétesett és támogatására a deklarációkon túl nem érvényesül valódi politikai akarat.

A humánerõ elvándorlás egyik oka az alacsony javadalmazás. Ma már az ágazat ellátási struktúráját és fejlõdését meghatározó (torzító-korlátozó) legfontosabb tényezõvé az erõforrás hiány vált. Ez a hiány mennyiségi és minõségi, rendkívül megdrágítja, és kockázatossá teszi a mûködését. E helyzet további súlyosbodása várható.

A rendszer gazdasági konszolidációja nélkül érdemi javulás nem remélhetõ. Az esetleges adó- és járulékcsökkentés nem vonhatja maga után az E. Alap csökkenését. Meg kell jelölni a csökkenõ járulékbevételek kiegészítésének forrását. Lehetõség van az E. Alaptól „idegen” feladatok elvonására is, de ez nem álcázhat csökkentést.

2.  2008-ban a társadalom sikeres népszavazással rákényszerítette a Kormányt arra, hogy a több biztosítós rendszerrõl szóló törvényt vonják vissza. Úgy látjuk azonban, hogy az érdekeltek taktikát változtattak, és a társadalmi egészségbiztosítás intézményének lopakodó, több irányból történõ ellehetetlenítését, és destabilizálását indították el, leplezett privatizációs céllal.

Mivel az egészségkultúra egészére kiterjedõ, azon alapuló intézményesített egészségpolitika hiányában nincsenek meg azok a tervezési, döntési lehetõségek, amire az egészségügyi ellátórendszer fejlesztése építhetõ, ezért az egészséghez való alkotmányos jogok továbbra sem érvényesíthetõek.

Mindezekért a NEK ismételten felkéri az Országgyûlést, hogy vitassák meg és fogadják el „A társadalmi egészségbiztosítás intézményének meghatározásáról és a fejlesztésének feladatairól” szóló országgyûlési határozati javaslatot, és ennek alapján irányítsák a Kormány szakpolitikai döntéseit, fejlesztési, jogalkotási tevékenységét.

3. A NEK - korábbi határozataival összhangban – soron kívül kezdeményezi a járulékfizetõk ellenõrzési és felügyeleti jogának visszaállítását az 1928. évi XXXII. törvény rendelkezései alapján. Az Egészségbiztosítási Felügyelethez erõltetetten telepített feladatokat és hatásköröket a megerõsített társadalmi egészségbiztosításhoz, illetve a korábban e feladatokat ellátó, de szétvert intézményekhez kell telepíteni, pl. az ÁNTSZ-hez, OEP-hez, szakmai kamarákhoz, szakszervezetekhez. Az Egészségbiztosítási felügyelet költséges intézménye feleslegessé válik.

Kiemelt videó

További videók