Nyomtatás

A Munkaidő

Írta: Dr. Cser Ágnes 2004. április 27.

Munkaidő a munkavégzésre előírt idő kezdetétől annak befejezéséig tartó időtartam, amelybe be kell számítani a munkavégzéshez kapcsolódó előkészítő és befejező tevékenység időtartamát is.

Nem része a munkaidőnek – eltérő rendelkezés, vagy felek eltérő megállapodása hiányában – a munkaközi szünet ( Munka törvénykönyve 122. §-a szerint ha a beosztás szerinti napi munkaidő vagy a rendkívüli munkavégzés időtartama a hat órát meghaladja, valamint minden további három óra munkavégzés után a munkavállaló részére - a munkavégzés megszakításával - legalább húsz perc munkaközi szünetet kell biztosítani).

Az alkalmazott egészségügyi dolgozó munkaidejébe a pontszerző kötelező továbbképzésre fordított időből – ideértve a kongresszusi részvételt is – az egészségügyi szolgáltató szabályzata szerint megállapított időt be kell számítani. Ez az idő évi 3 munkanapnál kevesebb és 10 munkanapnál több nem lehet.

A napi munkaidő: az egy naptári napra eső, vagy huszonnégy órás megszakítás nélküli időszakba tartozó munkaidő;

A heti munkaidő: az egy naptári hétre eső, vagy százhatvannyolc órás megszakítás nélküli időszakba tartozó munkaidő;

Teljes vagy részmunkaidős foglalkoztatás

A közalkalmazotti jogviszony eltérő megállapodás hiányában teljes munkaidőben történő foglalkoztatásra jön létre. Részmunkaidős foglalkoztatásról a kinevezésben egyértelműen rendelkezni kell. Részmunkaidőben történő foglalkozatásról akkor beszélünk, ha a közalkalmazott a rá egyébként irányadó teljes munkaidőnél rövidebb munkaidőben kerül foglalkoztatásra.

A teljes munkaidő mértéke napi 8 óra, heti negyven óra.

A teljes munkaidő mértéke - munkaviszonyra vonatkozó szabály vagy a felek megállapodása alapján - legfeljebb napi tizenkét, legfeljebb heti hatvan órára emelhető, ha a közalkalmazott készenléti jellegű munkakört lát el;

Jogszabály, vagy kollektív szerződés a munkaidőn belül meghatározhat olyan maximális időtartamot, amelyet a közalkalmazott még az adott tevékenységre fordíthat anélkül, hogy az egészségére ártalmas lenne, vagy egyéb veszéllyel járna.

A szociális gyermekjóléti, valamint gyermekvédelmi ágazatban:

A teljes napi munkaidőből hét órát kell a munkahelyen eltölteni a bölcsődében foglalkoztatott gondozónak és a szakgondozónak.

A teljes napi munkaidőből hat órát kell a munkahelyen eltölteni: a gyógymasszőrnek, a konduktornak, a gyógytornásznak, a logopédusnak, a pszichológusnak és a gyógypedagógusnak, valamint az ellátottak oktatását vagy foglalkoztatását nem órarend szerint végző foglalkoztatás-szervezőnek vagy munkavezetőnek.

Ha a munkáltató a munkahelyen történő munkavégzésére hosszabb időtartamot nem rendel el, a teljes napi munkaidőből legalább 6 órát kell a munkahelyen eltöltenie annak a közalkalmazottnak, akit teljes munkaidejében hajléktalanok ellátását végző bentlakásos intézményben ápoló munkakörben, pszichiátriai betegek otthonában ápoló munkakörben, fogyatékos személyek ápoló-gondozó otthonában vagy rehabilitációs intézményében ápoló munkakörben, nappali melegedőben szociális munkás, szociális segítő vagy fogyatékos személyek nappali intézményében szociális gondozó munkakörben, bölcsődében a fogyatékos gyermekek habilitációját végző speciális csoportban gondozó, szakgondozó munkakörben

foglalkoztatják.

A nappali melegedőben foglalkoztatott utcai szociális munkásnak - ha a munkáltató a munkahelyen történő munkavégzésre hosszabb időtartamot nem rendel el - legalább két órát kell a munkahelyen eltöltenie.

 

Az egészségügyi ágazatban:

A teljes napi munkaidőből hat órát kell a munkahelyen töltenie a munkahelyén legalább napi 3 órán át sugárártalomnak kitett közalkalmazottnak, szakorvosi rendelőintézetben a szakrendelést ellátó orvosnak, a fogászati alap- és szakellátás orvosának, az iskolaorvosnak, a vizsgázott fogásznak, továbbá a munkaképesség csökkenését véleményező bizottságok első- és másodfokú bizottsági orvosának, a bőr- és nemibeteg-, onkológiai, tüdőgyógyászati, pszichiátriai, addiktológiai gondozóban foglalkoztatott orvosnak, a csecsemőosztály kondicionált részlegében gyermekápolói munkakörben foglalkoztatottnak, a gyógytornásznak, gyógymasszőrnek, ha kizárólag munkakörének megfelelő feladatot végez, a betegek, ápoltak oktatását, foglalkoztatását nem órarend szerint végző közalkalmazottnak.

A teljes napi munkaidőből - a munkáltató rendelkezése szerint - legalább 6 órát kell a munkahelyen töltenie annak a közalkalmazottnak, aki teljes munkaidejében testnedvek, szövetek vételét és vizsgálatát végzi; műtőben dolgozik; cytosztatikus és biológiailag aktív, valamint rákkeltő (etilén-oxid, formalin, azbeszt) anyagokkal dolgozik; endoszkópos vizsgálatokat végez, vagy a vizsgálat elvégzésében közreműködik; boncolást végez, vagy a boncolásban közreműködik; gyógyszertár infúziós laboratóriumában dolgozik.

 

A heti munkaidő a munkáltató rendelkezése szerint a 48 órát nem haladhatja meg.

Ettől eltérően az alkalmazott egészségügyi dolgozó heti, legfeljebb 12 óra önként vállalt többletmunkát végezhet, amennyiben külön írásba fogalt megállapodást köt a munkáltatóval. Az egészségügyi szolgáltató külön nyilvántartást köteles vezetni a többletmunkával kapcsolatban.

A többletmunka végzésére azonban az egészségügyi dolgozó nem kényszeríthető, jogos érdeke ezzel összefüggésben nem csorbítható, érdekérvényesítési lehetősége nem korlátozható. Tilos a többlet munkavállalásával összefüggésben hátrányos megkülönböztetést tenni a az egészségügyi dolgozók között.

A munkavégzés együttes időtartama többletmunkavégzés esetén sem haladhatja meg a 60 órát.

Az oktató feladatokat is ellátó egészségügyi dolgozók tekintetében is alkalmazni kell a heti munkaidőre vonatkozó korlátozást.

Amennyiben az egészségügyi szociális és családügyi miniszter rendeletében meghatározott rendkívüli körülmények szükségessé teszik, a munkaidőre vonatkozó korlátozást nem kell alkalmazni.

Adott naptári napon folytatott egészségügyi tevékenység befejezése és a következő naptári napon megkezdett egészségügyi tevékenység között legalább 11 óra – a felek megállapodása alapján legalább 8 óra – időtartamnak kell eltelni.

Az egészségügyi tevékenység végzésének egyes kérdéseiről szóló 2003. évi LXXXIV. törvény 5.§ (5) bekezdése szerint az egészségügyi dolgozó által egy héten valamennyi jogviszony alapján végezhető egészségügyi tevékenység együttes időtartama – 6 havi átlagban nem haladhatja meg a heti 60 órát, továbbá a egészségügyi tevékenység időtartama egy naptári napon a 12 órát akkor sem haladhatja meg, ha az egészségügyi tevékenység végzésére párhuzamosan több, vagy több fajta jogviszony keretében kerül sor.

A több, illetve több fajta jogviszony keretében egészségügyi tevékenységet végző egészségügyi dolgozó az egyes jogviszonyai szerinti egészségügyi szolgáltatónál nyilatkozatban tanúsíthatja, hogy az egészségügyi tevékenysége a heti 60 órát nem haladhatja meg.

A munkarend

A Munka tv. 118. §-ban foglaltak alapján, a munkáltatónál alkalmazandó munkarendet, munkaidőkeretet, a napi munkaidő beosztásának szabályait kollektív szerződésben lehet szabályozni, ennek hiányában a munkáltató írja elő.

A munkaidő beosztását a munkáltató határozza meg, melynek során tekintettel kell lennie az egészséges és biztonságos munkavégzés követelményére.

A munkaidő-beosztást - kollektív szerződés eltérő rendelkezése hiányában - legalább hét nappal korábban, legalább egy hétre a 118/A. § (4) bekezdésében meghatározott módon kell közölni. Ennek hiányában az utolsó munkaidő-beosztás az irányadó.

 

 

Egyenlő munkaidő

Egyenlő munkaidőről akkor beszélünk, ha a munkavégzés naponta egyenlő, egységes munkaidőben történik. Ebben az esetben meg kell határozni a munkaidő kezdő és befejező időpontját, és munkaközi szünet igénybevételének módját.

Egyenlőtlen munkaidő

Munkaidőkeret alkalmazása esetén a munkaidő a munkanapokra egyenlőtlenül is beosztható. Ilyen esetben a napi munkaidő négy óránál rövidebb nem lehet. A felek megállapodása a napi munkaidő hosszát részmunkaidő esetén rövidebb időtartamban is meghatározhatja.

A Munka tv. 118/A. § alapján a munkaidő nem csupán munkanapra vonatkozóan, hanem munkaidőkeretben is meghatározható, amit a napi teljes munkaidő alapulvételével kell megállapítani.

A munkaidő-keret a közalkalmazott törvényes munkaidejét foglalja magába, meghatározott időegységekre vonatkozóan, ennek alkalmazását általában a munkakör, illetve a munkáltató által folytatott tevékenység jellege indokolja.

Amennyiben a munkáltatónál nincs hatályos kollektív szerződés, a munkaidő legfeljebb két havi, vagy nyolc heti munkaidő-keretben határozható meg.

Az alkalmazott egészségügyi dolgozó számára a kollektív szerződés is csak legfeljebb hat havi munkaidőkeretet állapíthat meg az új szabályozás szerint.

A munkaidőkeret kezdő és befejező időpontját meg kell határozni és erről írásban kell tájékoztatni a munkavállalót, vagy annak minősül az is, ha a helyben szokásos módon ezt közzéteszik.

Munkaidőkeret alkalmazása esetén a munkaidő számításakor a 151. § (2) bekezdésében megjelölt távollét (pl: az évi rendes szabadság, a tanulmányi szabadság, munkaszüneti nap, az igazolt hiányzások ideje), illetve a keresőképtelenség időtartamát figyelmen kívül kell hagyni, vagy az erre eső napokat a munkavállalóra irányadó napi munkaidő mértékével kell figyelembe venni.

A Munka tv. 120. § (3)-(4) bekezdése rögzíti az egyenlőtlen, valamint az osztott munkaidő beosztás elrendelésére vonatkozó korlátokat.

A nő terhessége megállapításától a gyermeke egyéves koráig,,  a gyermekét egyedül nevelő férfi a gyermeke egyéves koráig, valamint a munkavállaló, ha foglalkoztatására jogszabályban meghatározott egészségkárosító kockázatok között kerül sor egyenlőtlen munkaidő-beosztásban, illetve osztott munkaidőben csak hozzájárulásával foglalkoztatható.

Ha az egészségi ártalom vagy veszély kizárása érdekében jogszabály vagy kollektív szerződés meghatározza a munkaidőn belül az adott tevékenységre fordítható idő leghosszabb mértékét, a munkavállaló egyenlőtlen munkaidő-beosztás esetén sem tölthet az előírtnál hosszabb időt a korlátozás hatálya alá tartozó feladatok ellátásával.

Egy vagy két műszakos munkarend

Amennyiben az egészségügyi szolgáltató – ide nem értve a háziorvosi ügyeleti szolgálatokat – 22 óra és 6 óra között nem nyújt egészségügyi szolgáltatást, egy vagy két műszakos munkarendet kell megállapítani.

Több műszakos munkarend

Amennyiben az egészségügyi szolgáltató munkarendje szerint az egészségügyi szolgáltatások folyamatosan több mint 10 órán át, de nem 24 órán keresztül hozzáférhetők, több műszakot kell szervezni.

Többműszakos munkarendről akkor beszélünk, ha a munkáltató napi üzemelési ideje meghaladja a munkavállaló napi teljes munkaidejét és a munkavállalók időszakonként rendszeresen, egy napon belül egymást váltva végzik azonos tevékenységüket.

Délutáni műszak: a többműszakos munkarend alapján a tizennégy és huszonkét óra közötti időszakban teljesített munkavégzés;

Éjszakai műszak: a többműszakos munkarend alapján végzett éjszakai munka;

Megszakítás nélküli munkarend

A többműszakos munkarend alkalmazása esetén gyakori a megszakítás nélküli munkarendben történő foglalkoztatás.

A munkajogi szabályok szerint megszakítás nélküli munkarendet lehet megállapítani:

ha a munkáltató működése naptári naponként hat órát meg nem haladó időtartamban, illetve naptári évenként kizárólag a technológiai előírásban meghatározott okból, az ott előírt időszakban szünetel és a munkáltató társadalmi közszükségletet kielégítő alapvető szolgáltatást biztosít folyamatosan, vagy a gazdaságos, illetve rendeltetésszerű működtetés - a termelési technológiából fakadó objektív körülmények miatt - más munkarend alkalmazásával nem biztosítható; vagy, ha a munkaköri feladatok jellege ezt indokolja.

Amennyiben az egészségügyi dolgozó megszakítás nélküli munkarendben működik az alkalmazott egészségügyi dolgozó

- műszakbeosztás szerinti munkarendben vagy

- műszakbeosztás szerinti munkarendben és ügyeleti, továbbá készenléti szolgálat útján végezhet egészségügyi tevékenységet.

Az ügyelet az egészségügyi dolgozónak az egészségügyi szolgáltató napi munkarendje szerinti munkaidő befejezésétől a következő napi munkarend szerinti munkaidő kezdetéig az egészségügyi szolgáltató által meghatározott helyen és időben való rendelkezésre állása és a következő napi munkarend szerinti munkaidő kezdetéig nem halasztható feladatok ellátása érdekében történő munkavégzése.

A készenlét az egészségügyi dolgozónak az egészségügyi szolgáltató napi munkarendje szerinti munkaidő befejezésétől a következő napi munkarend szerinti munkaidő kezdetéig az egészségügyi dolgozó által megjelölt és a munkavégzés helyére figyelemmel reálisan elérhető helyen és időben való rendelkezésre állása.

 

Rendkívüli munkaidő az egészségügyben

2004 május 1-e után

 

A rendkívüli munkaidőnek az egészségügyben is három féle változata van, s marad május után is:

-                           munkaidő-beosztástól eltérő foglalkoztatás, ideértve a munkaidő-keretet meghaladó foglalkoztatást (túlmunka);

-                           ügyelet; és

-                           készenlét.

 

Fontosabb törvényi szabályok:

1. Rendkívüli munkavégzés csak különösen indokolt esetben rendelhető el. Munkaszüneti (ünnep-) napon rendkívüli munkavégzés kizárólag

a) a rendes munkaidőben e napon is foglalkoztatható munkavállaló számára, vagy

b) baleset, elemi csapás vagy súlyos kár, továbbá az életet, egészséget, testi épséget fenyegető közvetlen és súlyos veszély megelőzése, illetőleg elhárítása érdekében rendelhető el.

Kollektív szerződés rendelkezése vagy a munkavállaló kérése esetén a rendkívüli munkavégzést írásban kell elrendelni.

Az ügyeleti, készenléti feladatok ellátásában résztvevő munkavállaló számára naptári évenként legfeljebb háromszáz, kollektív szerződés rendelkezése alapján legfeljebb 300, kollektív szerződés rendelkezése esetén legfeljebb 400 óra rendkívüli munkavégzés rendelhető el. Az előbbi időkeretekbe az ügyelet alatti munkavégzés ideje, továbbá készenlét alatt a munkahelyre berendelt munkavállaló munkahelyre való beérkezésétől az onnan való távozásig tartó idő is beszámít. Ha az ügyelet alatti munkavégzés időtartama nem mérhető, az ügyelet teljes időtartamát be kell számítani a rendkívüli munkaidő-keretbe.

2004 májusától lehetővé válik a munkavállalókkal kötött, külön, írásba foglalt megállapodás alapján, hetenként legfeljebb 12 óra önként vállalt többletmunka végzése. Az egészségügyi dolgozó egy naptári napra eső munkaidejének időtartama legfeljebb 12 óra lehet, s ez akkor sem lehet több ha munkavégzésre párhuzamosan több vagy több fajta jogviszony keretében kerül sor. A heti munkaidő  - a munkaidő-keret időtartamába eső hetekre átlagosan vetítve – hetenként legfeljebb 48 óra lehet, a rendkívüli munkát is beleszámítva. Ez a heti munkaidő mennyiség azonban az önként vállalt többletmunkával növelhető úgy, hogy a munkavégzés együttes időtartama hetenként (munkaidő-keret alkalmazása esetén a keretbe tartozó hetekre vetítve átlagosan)  nem haladhatja meg a heti 60 órát. Az egészségügyi szolgáltató az önként vállalt többletmunkáról külön jogszabályban meghatározott tartalommal nyilvántartást köteles vezetni.

Az egészségügyi, szociális és családügyi miniszter rendeletében, ha meghatározott rendkívüli körülmények ezt szükségessé teszik, az egészségügyi munkavállalók esetében a heti 48 órás munkaidő, illetve a bármely jogviszonyban végezhető napi 12 órányi munkavégzési határ alkalmazása alól felmentést adhat.

Az egészségügyi dolgozó többletmunka vállalására nem kényszeríthető, jogos érdeke ezzel összefüggésben nem csorbítható, érdekérvényesítési lehetősége nem korlátozható. Az egészségügyi dolgozók között tilos hátrányos megkülönböztetést tenni a többletmunka vállalásával összefüggésben.

 

 

2. Az ügyelet és a készenlét a rendkívüli munkaidőben végzett munka további esetei. Ügyeletnek az egészségügyi dolgozónak az egészségügyi szolgáltató napi munkarendje szerinti munkaidő befejezésétől a következő napi munkarend szerinti munkaidő kezdetéig az egészségügyi szolgáltató által meghatározott helyen és időben való rendelkezésre állása és a következő napi munkarend szerinti munkaidő kezdetéig nem halasztható feladatok ellátása érdekében történő munkavégzése minősül.

A készenlét az egészségügyi dolgozónak az egészségügyi szolgáltató napi munkarendje szerinti munkaidő befejezésétől a következő napi munkarend szerinti munkaidő kezdetéig az egészségügyi dolgozó által megjelölt és a munkavégzés helyére figyelemmel reálisan elérhető helyen és időben való rendelkezésre állását jelenti. A készenlét tehát valójában a munkavállaló szabadidejének egy korlátozottan felhasználható része, amelyet ő jogosult a lakásán vagy más általa meghatározott helyen eltölteni, de ez idő alatt a munkaképességét, a munkáltató általi elérhetőségét és a munkáltató értesítése (behívása) esetén a munkavégzés helyére történő beérkezés lehetőségét biztosítania kell.

Ügyelet vagy készenlét  - ha jogszabály másként nem rendelkezik, vagy a betegellátáshoz kapcsolódó rendkívüli körülmény mást nem igényel -  az egészségügyben egy-egy dolgozó esetében legfeljebb havonta hat alkalommal rendelhető el:

a) a társadalmi közszükségletet kielégítő alapvető szolgáltatás folyamatos biztosítása,

b) baleset, elemi csapás vagy súlyos kár, továbbá az életet, egészséget, testi épséget fenyegető veszély megelőzése, illetőleg elhárítása, továbbá

c) az alkalmazott technológia biztonságos, rendeltetésszerű alkalmazásának fenntartása

érdekében.

A munkavállaló számára egy hónapban, illetve négyheti időszakban - kollektív szerződés eltérő rendelkezése hiányában - legfeljebb százhatvannyolc óra készenlét rendelhető el. Munkaidőkeret alkalmazása esetén a készenlét havi, illetve négyheti mértékét a munkaidőkeret átlagában kell figyelembe venni.

Kollektív szerződés eltérő rendelkezése hiányában nem rendelhető el készenlét a heti pihenőnap, illetve heti pihenőidő tartama alatt, ha a megelőző százhatvannyolc órás megszakítás nélküli időszakban a munkavállaló a heti pihenőnapján, illetve heti pihenőideje alatt készenlétet teljesített.

Az ügyelet és a készenlét elrendelését megkezdése előtt legalább egy héttel korábban és egy hónapra előre közölni kell. Ettől a munkáltató - különösen indokolt esetben - eltérhet. Az eltérés során az egészséges és biztonságos munkavégzés követelményeire figyelemmel kell lenni. Az ügyelet és a készenlét elrendelésének szabályait a kollektív szerződés az e bekezdésben foglaltaktól eltérően is megállapíthatja.

 

3. A rendkívüli munka törvényi korlátai:

Nem vehető igénybe túlmunkára, ügyeletre vagy készenlétre

a) a nő terhessége megállapításától a gyermeke egyéves koráig,

b) a gyermekét egyedül nevelő férfi a gyermeke egyéves koráig, valamint

c) a munkavállaló, ha foglalkoztatására jogszabályban meghatározott egészségkárosító kockázatok között kerül sor.

A gyermekét egyedül nevelő munkavállaló - gyermeke egyéves korától négyéves koráig - csak beleegyezésével vehető igénybe rendkívüli munkára.

Előbbi szabályoktól érvényesen eltérni egyéni vagy kollektív megállapodásban vagy sem lehet.

 

 

Nem esik korlátozás alá a rendkívüli munkavégzés:

a) az egészségügyről szóló 1997. évi CLIV. törvény XIV. fejezetében meghatározott katasztrófa-egészségügyi ellátás keretében végzett tevékenység esetében, illetve

b) amennyiben a szervezett ügyeleti ellátásban rendkívüli, előre nem tervezhető akut eseti feladat olyan mértékű ellátása szükséges, amely a rendelkezésre álló ügyeleti szolgálatot teljesítő személyekkel nem biztosítható, és ezért

ba) az ügyeletben, illetve a készenlétben részt nem vevő munkatársak berendelése is szükségessé válik, illetve

bb) az ügyeletben részt nem vevő intézetnél hatósági intézkedésre soron kívüli ügyeleti szolgálat megszervezése válik szükségessé.

A ba)-bb) pontokban foglalt rendkívüli munkavégzés elrendelésének szükségességét az intézményvezető kérésére az ÁNTSZ fővárosi és megyei intézetei utólag igazolják.

A rendkívüli munkavégzés elrendelése nem veszélyeztetheti a munkavállaló testi épségét, egészségét, illetőleg nem jelenthet személyi, családi és egyéb körülményeire tekintettel aránytalan terhet.

 

4. Az ügyelet különös szabályai az egészségügyben:

a/  Egy ügyeleti szolgálat legfeljebb a munkaidő befejezésétől a következő munkaidő kezdetéig tarthat, s általában nem haladhatja meg a 18 órát.

b/ Rendkívüli helyzetben, valamint a heti pihenőnapon vagy munkaszüneti napon ellátott ügyelet időtartama 24 óra lehet.

c/ Az ügyeleti és készenléti szolgálatra történő beosztást, a tárgyhónapot megelőző hónap 20. napjáig el kell készíteni, és azt az érintett közalkalmazottal írásban közölni kell. Rendkívüli helyzetben az előzetes beosztástól el lehet térni.

c/ Az ügyelet  -  az ideje alatti munkavégzés  éves átlagos arányára tekintettel - csendes ügyelet, ügyelet (normál ügyelet) vagy minősített ügyelet lehet.

d/ Ügyeletnek (normál) minősül a

- a sebészeti osztályon,

- a traumatológiai osztályon,

- az intenzív osztályon,

- a kora- és újszülött osztályon,

- a toxikológiai osztályon,

- a művese osztályon,

- a szülészeti, nőgyógyászati osztályon,

- az akut felvételt adó osztályokon, ideértve a felvételes matrix osztályt is,

- minden olyan osztályon, ahol a fenti jellegű feladatok ellátását kapcsoltan végzik, különösen a folyamatos diagnosztikai hátteret biztosító osztályokon, valamint

- az alapellátásban teljesített ügyelet.

 

f/ Minősített ügyeletnek kell tekinteni:

- az anaesthesiológiai ügyeletet,

- a traumatológiai osztályon felvételes napon,

- az idegsebészeti és stroke osztályon felvételes napon,

- neurotraumatológiai osztályon felvételes napon,

- az alkohol és drog intoxikált betegek ellátására kijelölt osztályon,

- központi intenzív osztályon, továbbá teljesített ügyeletet.

 

Kollektív szerződésben a (normál) ügyelet esetei, illetve azok egyes esetei is  minősített ügyeletté minősíthetők.

e/ Csendes ügyeletnek minősül minden olyan ügyelet, amely nem tartozik a (normál) ügyelet vagy a minősített  ügyelet esetei körébe.

f/ Ügyelet  után általában nem jár pihenőidő. De a 18 órát elérő ügyeletet közvetlenül követő munkaidőből minősített ügyelet után 6 óra pihenőidőt kell, csendes ügyelet, ügyelet után 4 óra pihenőidőt lehet biztosítani. A 24 órát elérő ügyeletet közvetlenül követő munkaidőből pedig a minősített ügyelet után 8 óra - illetőleg ha a közalkalmazott teljes napi munkaideje ennél rövidebb, annak megfelelő - időtartamú pihenőidőt kell, csendes ügyelet, ügyelet után 4 óra pihenőidőt lehet biztosítani.

Ha az ügyeleti szolgálat és az azt megszakítás nélkül követő rendes munkaidő, majd újabb ügyelet együttesen eléri a 24 órát, az ügyeletet közvetlenül követően 8 óra - illetőleg ha a közalkalmazott teljes napi munkaideje ennél rövidebb, annak megfelelő - időtartamú pihenőidőt kell biztosítani.

Kollektív szerződés a 18 órát elérő ügyelet utáni pihenőidőt, valamint a 24 órát elérő csendes ügyelet utáni pihenőidőt felemelheti, illetve kiadását kötelezővé teheti.

g/ Az ügyelet alatti munkavégzés ideje, ha azt külön a munkáltatónál nem mérik és azt kollektív szerződés sem határozza meg, a napi  munkaidő legfeljebb 12 órányi felső határa tekintetében    - külön erre irányuló rendelet következtében -

ga) csendes ügyeletnél:

- hétköznap 16 órás ügyeleti szolgálat esetén legalább 2 óra,

- heti pihenőnapon (hétvégén), munkaszüneti napon, 24 órás ügyeleti szolgálat esetén legalább 3 óra;

gb) ügyeletnél:

- hétköznap 16 órás ügyeleti szolgálat esetén legalább 4 óra,

- heti pihenőnapon (hétvégén), munkaszüneti napon, 24 órás ügyeleti szolgálat esetén legalább 6 óra;

gc) minősített ügyeletnél:

- hétköznap 16 órás ügyeleti szolgálat esetén legalább 8 óra,

- heti pihenőnapon (hétvégén), munkaszüneti napon, 24 órás ügyeleti szolgálat esetén legalább 12 óra.

 

Utóbbi rendelkezések alkalmat adnak arra, hogy a napi 12 órás maximális munkaidőre vonatkozó, EU-s, illetve hazai, minden dolgozóra irányadó törvényi szabályok alól az egészségügyi dolgozók tekintetében a munkáltatók kivételt tegyenek. Nyilvánvaló ugyanis, hogy az ügyeletek ideje alatti munkavégzés ideje sokkal nagyobb arányú (több órát kitevő), mint amit az előzőekben a g/ pontban a jogszabály meghatároz. E miatt tehát a rendes munkaidejét a munkanapján teljesítő munkavállaló az egészségügyben napi 12 óránál sokkal hosszabb ideig, akár 24 órán keresztül is foglalkoztatható, ügyelettel együtt. Mindehhez ráadásul még az f/ pontban foglaltakra tekintettel, még tényleges pihenést lehetővé tevő pihenőidő sem biztosított. Ez alapján az előző napi rendes munkaidő, majd az azt követő pl. 16 órányi csendes ügyelet után az egészségügyi dolgozó pihenőidő nélkül kötelezhető a következő munkanapra eső rendes munkaideje munkában töltésére. Nyilvánvaló, hogy ez egészségére, családi-társadalmi kapcsolataira, valamint a betegellátás színvonalára rendkívül hátrányos.

 

5. Május 1-től két fontos és új körülményt kell figyelembe venni, az önként vállalt többletmunka és az ügyelet ideje tekintetében. Az egyik: módosul a társadalombiztosítási nyugellátásról szóló 1997. évi LXXXI. törvény, s heti 48 órát meghaladóan önként vállalt többletmunka ideje az egészségügyi dolgozók esetében kiegészítő szolgálati időt eredményez a nyugdíj tekintetében, 8 óránként egy napot. A másik: az Európai Unió Bírósága  - amelynek ítéletei május 1 után hazánkra is irányadó precedensekké válnak -   nemrégiben határozott az egészségügyi dolgozók ügyelete teljes idejének rendes munkaidőkénti elismeréséről. Ez a Kiel kontra Jaeger ügy, C-151/02. számon. A precedens ítéletben a Bíróság határozottan kinyilvánította, hogy  vonatkozó, és minden tagállamra, így május 1-től hazánkra is kötelező EU munkajogi irányelvek (elsősorban a 93/104. sz.) alapján a maximum napi 12 órányi rendes munkaidőbe az egészségügyi dolgozók által teljesített ügyelet teljes időtartama beszámít. Ebből következően az egészségügyi dolgozók sem dolgoztathatók a munkahelyükön még ügyeletre hivatkozással sem napi 12 óránál többet. Ez a hazai gyakorlatban is hatalmas változást hozhat. Egyéni perek helyett a jogalkotó köteles május 1 után a jogi rendelkezések módosítására. Ennek elmaradása vagy bármely okból való jogalkotói késlekedés esetén az egészségügyi dolgozók nemcsak a munkában töltött idejük csökkentéséért, hanem  - ami legalább olyan fontos! -  az ügyelet alatti díjazásnak a teljes illetmény szintjére történő emelésért is pereket indíthatnak.

***

Érdemben 2004. május 1-e a rendkívüli munkavégzésre vonatkozó jogi szabályozásban sok újdonságot nem hoz. Az önkéntes többletmunka, annak nyugdíjszerző ideje, továbbá az EU Bíróság elemzett döntése jelent változást. Egyelőre azonban e változások sem csekélyek, főként a rendes munkaidőre vonatkozó új szabályokra is tekintettel. Ami talán még a május 1-jén bekövetkező jogszabályi változásoknál is fontosabb, az az EU Bíróság Kiel-Jaeger itéletéből következő elkerülhetetlen jogszabályi változások. Az ítélet alapján ugyanis az egészségügyi dolgozók végre hazánkban is jó értelembe vett „rendes” munkavállalóvá válnak, akik normál időben dolgoztathatók, s csak keveset és jobban fizetve ügyeltethetők. Módjuk nyílhatna ezáltal a színvonalasabb munkavégzésre, s a megnövekedett szabadidő által teljesebb emberi életre.

 EDDSZ