Nyomtatás

Egészségügy és társadalombiztosítás fejlesztéséről szóló I. Világkonferencia - Braziliában

Írta: Dr. Cser Ágnes 2011. február 09.

Dr. Cser Ágnes az MSZ EDDSZ elnöke a Világkonferencián tartott előadásában hangsúlyozta, Jövőnk gyermekeink jelenétől függ! Minden egyes gyermek tehetséges, mindegyikőjüket ugyanazon jogok illetik meg. Elméletben, de vajon ténylegesen is? Az egyenlőtlenségek érzékelhetőek mindennapjainkban: az iskolákban, a munkahelyeken, az egészségügyi és más közszolgáltatások, közjavak hozzáférésében. Az akadályokat nem számolják fel, pénzügyi forráshiányra hivatkozva szaporodnak és súlyosabbá válnak.A tömeges elszegényedés és nyomor növekedése elfogadhatatlan a világ gazdasági fejlődése mellett. A megtermelt javakból és nyereségből egyre kevesebb ember részesedik. Gyökeres változtatásra van szükségünk.

 

Hölgyeim és Uraim! Kedves Barátaim!

Jövőnk gyermekeink jelenétől függ! Minden egyes gyermek tehetséges, mindegyikőjüket ugyanazon jogok illetik meg. Elméletben, de vajon ténylegesen is?
Az egyenlőtlenségek érzékelhetőek mindennapjainkban: az iskolákban, a munkahelyeken, az egészségügyi és más közszolgáltatások, közjavak hozzáférésében. Az akadályokat nem számolják fel, pénzügyi forráshiányra hivatkozva szaporodnak és súlyosabbá válnak.
A tömeges elszegényedés és nyomor növekedése elfogadhatatlan a világ gazdasági fejlődése mellett. A megtermelt javakból és nyereségből egyre kevesebb ember részesedik.
Gyökeres változtatásra van szükségünk, el kell érnünk, hogy a jelenlegi demokratikus képviseleti kormányzást felülvizsgáljuk az állampolgári érdek szempontjából, ehhez azonban vissza kell mennünk a nemzetállamok működési elveihez, a képviseleti demokráciától a részvételi demokrácián keresztül a részvételi kormányzáshoz.
A Montesquieu féle hatalom megosztás elve alapján:
elkülönül a törvényhozó, a végrehajtó és a bírói hatalom (és mi a helyzet a 4. hatalmi ággal, a médiával?).

1. Képviseleti demokrácia alapján működik a legtöbb állam, mit tehet az állampolgár?
előnye: négy évenként politikai pártok között választhat
hátránya:
- látszatdemokrácia,
- egy párt programja sem valósul meg 100 százalékban,
- nem hívhatók vissza a képviselők
- csak politikai felelősségük van, hiányzik a kártérítési felelősség, csak nagyon ritkán van büntetőjogi felelősség.
Ebben a folyamatban nincsen helye a civil szervezeteknek (NGO), a polgároknak is csak négy évente van hangja.
A törvényhozás: a kormánypárti parlamenti képviselők szavazógépként szavaznak a kormány által beterjesztett törvénytervezetekről.
A képviselők általában pártlistán kerülnek be – nincs közvetlen kapcsolatuk a polgárokkal.
A nemzeti kormányokra, a végrehajtó hatalomra nagy befolyásolást gyakorol a nemzetközi pénztőke, a nemzetközi pénzintézetek: a Világbank, a Nemzetközi Valutaalap a globalizáció eszközeivel, ahogy azt John Williamson írta a Washingtoni egyezményről :

- a privatizáció,
- a dereguláció és      eszközével a nemzetállamok gazdasági gyengülését és ezzel az elszegényedésüket idézik elő.
- a liberalizáció
Tehát írott demokráciánk van, nem élő!
A bíróságok gyakorlata szerint, mely az elfogadott törvények alapján alakul, fokozatosan csökken a jogi védelem a globalizáció által diktált jogalkotás miatt:
- az emberi jogokban,
- a minőségi közszolgáltatásokban és
- az egyenlő esélyekben.
„A volt szocialista országok kormányainak a társadalombiztosítási nyugdíjrendszerek privatizációra való kényszerítése a nemzetközi pénzintézetek által súlyos hiba volt, mert így elvesztették a befektetési alapjaikat” , ezáltal pénzhitel felvételre kényszerültek és kényszerülnek (Juan Somavia ILO főtitkár jelentése, Európai Regionális Konferencia 2005).
Csak így lehetetett a PPP-t (Public Private Partnership, köz- és magán együttműködés) is ráerőltetni a kormányokra, mely magántőke drágává teszi a közösségi beruházásokat - ördögi kör: eladósodás- hitelfelvétel- közszolgáltatások mennyiségének és minőségének csökkenése/csökkentése- munkahelyek elvesztése.
Van-e kitörés az ördögi körből?
Igen: a képviseleti demokráciától el kell jutni a részvételi demokrácián keresztül a részvételi kormányzásig.

Ki a kulcsszereplője ennek a folyamatnak?

1. A felkészült, lelkileg és testileg egészséges, képzett és valamennyi információval rendelkező polgár.

2. A polgárok szervezetei, vagyis a civilszervezetek, a szakszervezetek, a munkaadói szervezetek, más érdeket képviselő civilszervezetek együttműködése hozhat eredményt.

Mi az, amiben a polgároknak nemzeti, nemzetközi regionális és univerzális együttműködést kell kezdeniük?

A részvételi kormányzás megteremtésében: ahol a kormányzati, állami vezető nem a gazdasági érdeket, hanem az emberi, a közösségi érdeket képviseli és ezen keresztül a gazdaságot.
A kormányzati tevékenységbe való folyamatos és aktív partnerség kiépítése a civil társadalom részére.

Hogyan érhető el:

1. A polgárok folyamatos felvilágosítása a megfelelő és valós információkkal a nyelvi és a pénz akadályok leküzdéséhez: „vissza a rádióhoz” („back to the radio”)  – miért fontos a rádió, mint eszköz?
Az ILO minden nyelven sugározzon, és adjon lehetőséget a néma, internet hozzáférés nélküli és analfabéta tömegek részére, hogy oktassuk, tanítsuk, képezzük őket, hogy elegendő és megfelelő információval lássuk el őket társadalmi befogadásuk érdekében.

2. „Több nő a döntéshozó testületbe!” – kevesebb a korrupció azokban az országokban, ahol nagyobb a nők részvétele a döntéshozó testületekben. Ez 2009-ben, New Yorkban, az ENSZ Nők Helyzete Bizottságának találkozóján hangzott el, nem sokkal a pénzügyi válság bejelentését követően, annak a nők helyzetére gyakorolt hatását vizsgálva.

3. A társadalombiztosítási szolgáltatásokhoz való jog egyetemes emberi jogként való szabályozását alkotmányos kérdéssé kell tenni, és alkotmányos védelmet kell teremteni nemzetközi, egyetemes szinten.
Az emberi jogok közé a politikai, a kulturális, a szociális jogok mellé a nemzeti alkotmányokba kell beemelni a társadalombiztosítási szolgáltatásokhoz való jogot (ILO 102 Konvenció a Társadalombiztosítási minimális szolgáltatásokról).
Így a munkavállalókat, a családokat és a gyermekeket erős törvényi szabályozással tudjuk megvédeni.

4. A minőségi közszolgáltatások egyetemes elérhetőségével: oktatás – különösképpen korai gyermekkorban -, egészségügyi- és szociális szolgáltatások, mint az egyenlőség és egészség, a fejlődés alapját jelentő közszolgáltatások biztosítása, mint azt Amartya Sen írta Nobel-díjas, Fejlődés, mint Szabadság c. könyvében  bemutatta az európai kultúra és fejlődés alapjaként. E kultúrának az egyetemessé való tételével: szolidaritás generáción belül és generációk között.

5. „Egészség és Víz Minden Politikában” (Health in All Policies : HiAP) viszonylag új WHO (World Health Organisation) politika, melyet az EU Bizottsága is elfogadott. A víz az egyik legfontosabb és legérzékenyebb probléma a nemzetállamok és polgárai mindennapjaiban; így rendkívül fontos és elengedhetetlenül szükséges az együttműködésük regionálisan és globálisan egyaránt.
E tevékenységek során a szervezett civil társadalom képviselőit és a szociális partnereket egyenrangú partnerként folyamatosan be kell vonni a központi és helyi kormányzati munkába.

Hogyan tudjuk elősegíteni a törvényhozói/jogalkotói és bírói/igazságszolgáltatási együttműködést céljaink eléréséhez?
Meg kell erősíteni az állampolgári tudatot, el kell érni a mentális és a fizikai egészség elősegítését a polgárok számára.

1. A civil társadalom figyelmének felhívása és bevonása a közösségi tevékenységbe elengedhetetlen.
Az egészségbe való befektetés/beruházás egyenlő a gazdaságba való befektetéssel , mivel az egészséges emberek kevesebb költséget igényelnek a közösség részéről, mint a beteg emberek.

A pénzügyi világválság leküzdésére cca. 3000 milliárd eurót és 4500 milliárd dollárt kaptak a bankok és pénzintézetek. A nyomor, a szegénység tovább nőtt, ez nem fogadható el, ezért nemzetközi mozgalmakat kell indítani, mint pl. Magyarországon a Nemzeti Egészségügyi Kerekasztal 2004-ben létrejött önkéntes civilszerveződés.
A Nemzeti Egészségügyi Kerekasztal (NEK) elkészítette a társadalmi egészségbiztosítás törvénytervezetét, melyet az akkori ellenzéki politikai párt benyújtott a Parlamentbe - a kormányzó pártok viszont elutasították.
Az akkori kormányzó párt a társadalmi egészségbiztosítás privatizációját jelentő törvényt fogadott el. A LIGA szakszervezetek konföderációja, a társszakszervezetek aktív szervezésével – beleértve a politikai pártok, a történelmi egyházak és a társadalmi szervezetek együttműködését is – elégséges aláírás összegyűjtésével elérte a népszavazáson elegendő civil részvételt. Így „rákényszerítettük”, hogy a kétszer is elfogadott privatizációs törvényt visszavonta a parlament!

2. A gazdasági és szociális tanácsok, a nemzeti egészségügyi tanácsok, a létrehozandó nemzeti egészségügyi kerekasztalok, a társadalmi szervezetek, a munkaadói és a munkavállalói szervezetek, történelmi egyházak nemzetközi mozgalmát kellene létrehoznunk, amellyel egymást segítve erősítenénk egy-egy országban a polgárok érdekeit szolgáló és a társadalombiztosítást segítő jogalkotást, hogy bevezethessük a 102-es ILO konvenciót.

3. El kell érnünk a szektorális transznacionális kollektív szerződéseket. A szektorális transznacionális kollektív szerződések megkötése ugyancsak segítséget jelentene a „munkaerő ára” valódi meghatározásában. A munkaerő árában szerepelnie kell a társadalombiztosítási szolgáltatásokhoz való hozzájutás - és a méltó megélhetés fedezetének. Súlyos vereséget szenvedtek el az újonnan az Európai Unióhoz 2004-2006-ban csatlakozó volt szocialista országok munkavállalói 2008-ban az EU GDP-jének 10 százalékát, - mely hozzávetőlegesen 11 milliárd euró – elvesztették.
.
4. A nemzeti egészségügyi kerekasztalok nemzetközi együttműködései mellett, az egymás iránti, egy generáción belüli, a generációk és a nemzetek közötti szolidaritást kell elősegítenünk oktatással, képzéssel és a jó példák, gyakorlatok bemutatásával.

5. El kell érni, hogy a parlamentekben és a kormányokban ülő politikusok felelőssége megteremtődjön. – Ez csak a nagyobb nyilvánossággal és átláthatósággal érhető el. Be kell mutatnunk a polgároknak a közpénzen fenntartott intézmények működését.

6. El kell érnünk, hogy a nemzetközi szervezetek a polgárokkal és azok szervezeteivel, nagyobb publicitású és átláthatóságú együttműködése jöjjön létre, melybe a kormányokkal egyenrangú partnerséget teremtünk meg a kölcsönök árát fizető polgároknak.

7. Ehhez a nemzetközi mozgalmaknak saját kommunikációs stratégiára, saját folyamatos média szerepvállalásra van szüksége, ismét „vissza a rádióhoz”, ILO rádió minden nyelven. Arcokra és hangokra van szükségünk; a társadalombiztosítás nagyköveteire a 102-es ILO konvenció univerzális bevezetéséhez.

8. Meg kell határozni a közös akciók konkrét céljait és eszközeit a kulturális különbségekre is figyelemmel, támogatnunk kell a kultúrák közötti párbeszéd elősegítését és erősítését.
A politikai akarat határozza meg a kormányzást és a jogalkotást/törvényhozást.
Hogyan érhető el a win-win szituáció?
Ha a polgárok többségének felvilágosult, jó akarata jelenik meg a politikai akaratban és a törvényhozásban.

Ez az, amit részvételi és jó kormányzásnak nevezünk.
Ahhoz, hogy ezt elérjük szükséges, hogy képezzük, tanítsuk egymást, hogy figyeljünk oda egymásra, el kell hinnünk magunkról, hogy képesek vagyunk közös céljainkat elérni, ezért ehhez a hitünket is meg kell erősíteni!
Jó hír: a Magyar Állam bevezette a bankadót, és visszatérünk a privatizált II. pillér magánnyugdíjból a társadalombiztosítási nyugdíjrendszerbe.

Brasilia, 2010. december 4.


Dr. Cser Ágnes
LIGA Konföderáció társelnöke

 

 

Kiemelt videó

További videók