Nyomtatás

Eddig és ne tovább! 3.

Írta: Csuvikovszky Gáborné 2015. június 18.

Miért felejtik el a kollégák az elmúlt másfél évtizedben a sorsunk, az élet és munkakörülményeink javításáért mit tettünk helyi és országos szinten?

1999.júniusától vagyok választott szakszervezeti tisztségviselő. Amikor a jelölést elvállaltam arra gondoltam, ha változást akarok, akkor nekem is kell tennem érte. Nemcsak azzal, hogy tag vagyok, hanem úgyis hogy hangot adok a problémáinknak. Abban az időben a szakszervezeti tisztségviselőknek annyiban volt könnyebb a dolguk, hogy a jogi szabályozások miatt sem lehetett a döntéshozóknak sem helyi, sem önkormányzati, sem országos szinten a véleményüket kikerülni, mellőzni.

A szakszervezeti kifogásolási jog /vétójog/ további lehetőségként adott nyomatékot, amennyiben érdeksérelmet tapasztaltunk. A változások során többször éltünk is a vétójoggal helyi szinten a kollégák érdekében.

A struktúraváltások, a kiszervezések, de még a kórház részére előnytelen beszállítói és vállalkozói szerződések miatt is konfrontálódtunk. Megítélésünk szerint, ami jó volt gazdaságilag másnak az nem feltétlenül vagy egyáltalán nem volt jó nekünk. Annak a kis haszonnak, amit bérfejlesztésre lehetett volna fordítani egy költségvetési intézményben végül mindig másra kellett fordítani.  

Mire?Vásárolt szolgáltatásokra. Eszközök, műszerek beszerzésre. Fejlesztésekre, felújításokra, beruházásokra.

A tulajdonosi, fenntartói kötelezettségeket az önkormányzatok csak töredékében biztosították, vagy egyáltalán nem. A kórházak székhelyén lévő önkormányzatok teherviseléséhez az ellátási területhez tartozó települések önkormányzatai csak elvi síkon járultak hozzá anyagiakban nem.

Mindezek tudatában nehezen, de a minőségi betegellátás érdekében még ezt is elfogadtuk.

A kórházi struktúra átalakítások is ideje is elérkezett. A központ utasításoknak eleget téve országszerte kórházi osztályok szűntek meg, majd volt irányított betegellátási rendszer. Voltak regionális ellátási tanácsok is. Majd aláírásokat gyűjtöttünk a TB megmentéséért. Volt vizitdíj, volt kórházi széf, Semmelweis terv, majd megint struktúraátalakítási törekvések.

Mindezen idő alatt az egészségügyben a munkavállalók megöregedtek és nyugdíjba mentek.

Mindezen idő alatt az egészségügyben a munkavállalók megrokkantak és rokkantnyugdíjassá váltak.

Mindezen idő alatt az egészségügyben a munkavállalók egy része elhagyta a pályát.

Mindezen idő alatt az egészségügyben a munkavállalók egy része elhagyta az országot is.

Mindezen idő alatt az egészségügyben és a szociális ágazatban az utánpótlás a szakképzés radikális csökkentetésével, megszüntetésével jelentős hátrányba került.

Mindezen idő alatt az egészségügyben és a szociális ágazatban a munkavállalók anyagi és erkölcsi megbecsülése is megkopott.

Az ágazataink minisztereit, államtitkárait hirtelen felsorolni sem tudnánk időrendben sem a rendszerváltás óta.

Később már az ágazataink önálló minisztériumai is beolvadtak az EMMI-be. Jól van ez így?

Az alábbi téziseknél csak a dátumot kellene aktualizálni, mert a leírtak sajnos változatlanul igazak!

2001. 11.21-én Az EDDSZ V. – Rendkívüli – Kongresszusának Tézisei a Kormányprogram teljesítéséről .

Mi, egészségügyi és szociális ágazatban dolgozók félünk és aggódunk, hogy gyermekeinkről, idős szüleinkről, családunkról és saját magunkról nem tudunk gondoskodni!

Mert nincs a munkának becsülete,

mert nincs tisztes megélhetés,

mert nincs otthonteremtés,

mert esélyünk sincs a felemelkedésre, és

álmainkat, személyes céljainkat mások találják ki!"

2015. 06.08.  Csuvikovszkyné Edit

Összes ajánlás (0)

0 az 5 csillagból
Nem rendelkezik megfelelő jogokkal a hozzászólás megtekintéséhez vagy kiadásához.

Kiemelt videó

További videók